Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <személy, csoport>, aki, amely olvas (I.12). Olvasó gyermek; figyelmesen olvasó ember; a hirdetményt olvasó tömeg. || a. (vallásügy) Olvasó kanonok: a kanonokok rangsorában a nagyprépost után következő k.
2. (népies) Olyan <személy, csoport>, aki, amely számlál (12). Pénzt olvasó ember.
II. főnév -t, -ja
1. Az a személy, aki vmely írásművet olvas <a szerzőhöz v. az írásműhöz való viszonyában. → Nyájas olvasó; a Népszabadság olvasói; író és olvasó viszonya. □ Az olvasó érezi, hogy az íróból most nem az "általános ember" beszél. (Péterfy Jenő) Az olvasók új generációja mindig az egyívásúak irodalmi produkciója iránt érdeklődik a legjobban. (Ambrus Zoltán) Komédiámat hívom esküdve, olvasó, tanúmul. (Babits MihályDante-fordítás)
2. (vallásügy) <Katolikusoknál:> zsinórra fűzött apró golyókból álló füzér, amelynek szemein az egymás után elmondott imákat számolják; rózsafüzér. → Forgatja az olvasót; → lemorzsolja az olvasót. □ [Fánikának] öreg, nagy szemű olvasó hever ölében. (Kosztolányi Dezső)
3. (vallásügy) Az ezen számon tartott különféle ismétlődő imák sorozata; rózsafüzér. □ Édes néném, az egészségre vigyázzunk, és mondjon el egy olvasót érettem. (Mikes Kelemen)
4. Olvasóterem. □ Az olvasóból [az emeletről] jöttek le öreg kaszinótagok, ha a divathölgy melankólikus hangját a palotában meghallották. (Krúdy Gyula)