Ó [4] indulatszó és főnév, (kissé
régies, főleg
irodalmi nyelvben) óh [ó v. óh], oh [o v. oh], (
ritka) o <Élőszóban a h ritkán hangzik s akkor is gyengén, leheletszerűen.>
- I. <Érzelem kifejezésére, ill. színezésére, festésére.>
- 1. <Fájó emlékezés sajnálkozás, fájlalás, bánkódás kifejezésére>. Ó de kár! Ó, hogy sajnálom! □ Láttam veszélyes tájadat oh Sziget. | Előttem állott roskadozó falad. (Vörösmarty Mihály) Kis lak áll a nagy Duna mentében; | Oh mi drága e lakocska nékem! | Könnyben úszik két szemem pillája, Valahányszor emlékszem reája. (Petőfi Sándor) Oh, ha akkor látok a világba: Nem marasztott volna tán hiába. (Petőfi Sándor) Oh miért is emlékezem Halálodra én kedvesem? (Petőfi Sándor) || a. <Elmélázás, tűnődés, ábrándozás bevezetésére.> Ó de szép is volt akkor! □ Ó, láttam véle együtt annyi tájat A fakó, bágyadt honi ég alatt. (Juhász Gyula) || b. <Fájó panasz, mentegetőzés, fájdalmas, fájó megállapítás kifejezésére, festésére>. □ Tiborc. Óh | hiszen beteg feleségem és öt éhes | porontyaimnál szivem majd kiugrott. (Katona József) El van, oh örökre el van Dúlva kínos életem. (Vörösmarty Mihály) Igaz az átok, Mit már sokan sejtünk óh, mind igaz. (Ady Endre) Őszi éjben, őszi éjben Óh be nehéz Felnézni a csillagokra. (Ady Endre) || c. <Mentegetőzésben, tettetett sajnálkozás kifejezésére.> □ György pedig felele: "Oh, uram királyom! Nekem az kiváltkép szégyenem és gyászom." (Arany János)
- 2. <Lehangoltság, szomorúság, sóhaj kifejezésére.> □ Oh fej, oh kebel, te kettős Átok életem felett! | Mért kinozni lángcsapásu Ostorokkal engemet? (Petőfi Sándor)
- 3. <Szánalom, részvét kifejezésére, ill. színezésére>. Ó, milyen kár érte! □ [Kadosa] Könnyre fakadt, s [Schedios] hidegült jobbját megfogva imígy szólt: | Így kellett neked, oh méltó jobb harcra, kiveszned? (Vörösmarty Mihály) Oh, nem hallod-e A nép jaját? (Madách Imre) Óh mily szegényesen volt öltözve, mily elhagyatott állapotban. (Tolnai Lajos) Ó én szeretem a bús pesti népet. (Kosztolányi Dezső) Óh a szögényök, óh az istenadták! Sopánkodás és részvét fogadta [a szabadult olasz foglyokat]. (Móricz Zsigmond)
- 4. (gyak. jaj! indulatszóval együtt) <Nagy fájdalom, kétségbeesés, elkeseredés kifejezésére v. festésére.> Ó, hogy fáj! □ Oh | ez fáj kimondhatatlanúl. (Katona József) Etelének is vün [= vive, vitt] hírt Hilda futára, | Mikor a kard eltünt, s hova tünt: Budára. | O jaj!
akkor látták (egy hangja se hallszott) Sápadni először azt a piros arcot. (Arany János) Ne hagyjatok, vernek kegyetlenül! Oh jaj, szegény fejem! szegény pofám! (Arany JánosArisztophanész-fordítás) Jézus Mária, ó Jézus Mária, ájuldozott Zsófi s rebegve tördelte a kezét. (Móricz Zsigmond) Ó jaj, mi igazán tiszták vagyunk, Nekünk nyisson ajtót a reménység! (József Attila)
- 5. (gúnyos) <Csalódottság, csalódással járó keserűség kifejezésére, ill. színezésére, festésére.> □ S alkalmatosságot szerzél nekem | ezzel [Ottóra mutat] sok édes mulatságra is | oh, mert hiszen Melinda együgyű! (Katona József) A könyvecskét akarjuk megvenni, mely a kirakatban van
Sajnos, már el van adva. Oh! (Mikszáth Kálmán)
- 6. <Harag, bosszúság, felháborodás kifejezésére.> Ó, eredj már, ne bosszants! Ó, te ostoba, hogy mindent elrontasz! □ Oh vakmerő és szemtelen gonosz! | Te gaz, fő gaz, te legfőbb gazember, Hogyan jöttél ide, te gazok gaza? (Arany JánosArisztophanész-fordítás) Péter, óh, hogy a farkasok szaggassák magát össze, maga megint részeg. (Tolnai Lajos) Oh hogy ép most csöngetnek! (Reviczky Gyula) Oh, én magyar királyi tulok! (Gárdonyi Géza)
- 7. <Korholás, kül. haragos, indulatos korholás kifejezésére, ill. színezésére.> Ó, hogy nem szégyelled magad! Ó, hogy nem süllyed el a föld alattad! Ó, te szégyentelen! □ Oh te legnagyobb bajszerző, amióta megvagyok Mit beszélsz? (Arany JánosArisztophanész-fordítás) Ha meghalok, férhe [= férjhez] menj. Ó bolond, elment az eszed, eredj má haza. (Móricz Zsigmond) || a. <Szemrehányás, szemrehányó panasz kifejezésére.> □ Óh ha téged nem láthatlak Beg [= be, de] óhajtlak, be siratlak! (Csokonai Vitéz Mihály) Nénike [= kedves néném], hol voltál? Oh, mely régen járok utánad! (Vörösmarty Mihály) Oh mért csalál képzelet engemet? (Vörösmarty Mihály) Vén kabátom, oh miért hagysz engem el? (Arany János) Ó fösvény, dölyfös élet, Hisz asztalaid morzsáit ha kaptam! (Juhász Gyula) || b. <Elítélés, leszólás kifejezésére, ill. színezésére, festésére.> □ Oh be istentelen egy szörny vala! (Tolnai Lajos)
- 8. <Útálat, megvetés kifejezésére, ill. színezésére.> □ Gertrudis (szünet után, félútálattal.) Oh nem esmered | te a magyart még! (Katona József) Ó be kicsi az ő piszkos vágyuk! | Alig látszik, hogy fájdalmunkon csöppent. (József Attila)
- 9. (gyak. a jaj! indulatszóval, istenem! v. hasonló értelmű felkiáltással) <Ijedség, félelem kifejezésére v. festésére>. □ Ekkor vette észre, hogy a gyermek keze vérzik
. Oh irgalmas atyám! szólt riadtan az ifjú, s sebesen keresett ismert orvosi füveket a völgyek közt. (Jókai Mór) És óh seregeknek ura!
a nyílásnál két villogó szem kacsintgat be, s egy vigyorgó fogsor rémletes fehérsége látszik! (Mikszáth Kálmán) Ó jaj, hallga, mily hang volt ez, milyen szívszorult sikoj [= sikoly]? (Babits Mihály) || a. (a jaj indulatszóval együtt is) <Megborzadás, vmitől visszaborzadás, visszarettenés kifejezésére, ill. színezésére.> □ Láttuk
|
új hajnalon csillogni Sigeum vizét, | mint egy vértengert. Ó minő hajnal vala! (Babits Mihály) Ó jaj, mit láttam!
| nem láthat ilyet ember sarja büntelen. (Babits Mihály)
- 10. <Izgatott, ideges várakozás szorongó hangulatának festésére>. □ Lehetséges-e, hogy valóban a híres Bulykainé előtt állok a következő percben? Oh istenem!
. Csodálatos szorongás fogott el, fejem zúgott, lábam, kezem zsibbadozott. (Mikszáth Kálmán) Oh, jaj szédülök itt a parton, Óh, jaj, most mindjárt itt leszel! (Ady Endre)
- 11. <Megkönnyebbülés, öröm, hála kifejezésére.> □ Sándor [Atyját ébredni látja]. Óh, hála Isten, magához jön. (Győry Vilmos) || a. <Kitörő öröm kifejezésére.> Ó, hát mégis eljött! Ó, milyen öröm! || b. <Hálálkodás, meghatottság kifejezésére.> Ó, nagyon köszönöm, hogy elintézted a dolgot. Ó, milyen jó vagy! || c. <Meglepetéssel> járó öröm, megelégedettség kifejezésére, ill. színezésére, festéséreFD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"BD+BDFD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"RD:"Jelentés3",CHBHBD+EHBDFD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"RD:"Jelentés3",CHBHBD+EHBDFD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"BD+BDFD:"Példa"/FD:"Példa"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"BD+BDFD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"RD:"Jelentés3",CHBHBD+EHBDFD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"RD:"Jelentés3",CHBHBD+EHBDFD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"RD:"Jelentés3",CHBHBD+EHBDFD:"Példa"/FD:"Példa"CS:also/CSFD:"Stílus"/FD:"Stílus"IT+ITFD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"RD:"Jelentés3",CHBHBD+EHBDFD:"Példa"/FD:"Példa"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"RD:"Jelentés3",CHBHBD+EHBDFD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"RD:"Jelentés3",CHBHBD+EHBDFD:"Példa"/FD:"Példa"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"RD:"Jelentés3",CHBHBD+EHBDFD:"Példa"/FD:"Példa"RDBD+BDFD:"Stílus"/FD:"Stílus"FD:"Példa"/FD:"Példa"FD:"Példa"/FD:"Példa"FD:"Példa"/FD:"Példa"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"RD:"Jelentés3",CHBHBD+EHBDFD:"Stílus"/FD:"Stílus"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"RD:"Jelentés3",CHBHBD+EHBDFD:"Stílus"/FD:"Stílus"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"RD:"Jelentés3",CHBHBD+EHBDFD:"Stílus"/FD:"Stílus"FD:"Stílus"/FD:"Stílus"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"RD:"Jelentés3",CHBHBD+EHBDFD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"RD:"Jelentés3",CHBHBD+EHBDFD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"RD:"Jelentés2"IT+ITRD:"Jelentés3",CHBHBD+EHBDFD:"Példa"/FD:"Példa"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"BD+BDFD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"RD:"Jelentés3",CHBHBD+EHBDFD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"RD:"Jelentés3",CHBHBD+EHBDFD:"Példa"/FD:"Példa"RD:"Jelentés3",CHBHBD+EHBDFD:"Példa"/FD:"Példa"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"RD:"Jelentés3",CHBHBD+EHBDFD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"RD:"Jelentés3",CHBHBD+EHBDFD:"Példa"/FD:"Példa"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"RD:"Jelentés1",CHBHBD+EHBDFD:"Stílus"/FD:"Stílus"FD:"Stílus"/FD:"Stílus"IT+ITFD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"