Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. <Jel(ek)et, betű(ke)t, szöveget> vmely ismert, szóban forgó, ill. a határozóval pontosan megjelölt helyre ír. Nem tudtam elolvasni, amit odaírt. A szerződés alá odaírta a nevét. □ Adam lord odahajolt Metell fölé, s leolvasta neki a papírról, amit az tétovázó betűkkel odaírt. (Jókai Mór) || a. Vkit odaír vhova: vkinek a nevét vmely jegyzéken mások közt feltünteti. Engem is írj oda az igénylők közé!
2. (átvitt értelemben, választékos, ritka) Nevét odaírja vhova: tettével v. életművével eléri, hogy nevét emlegessék. Odaírta nevét a hősök közé.
3. (átvitt értelemben) Odaír vmit vhova: vminek a jelét, nyomát láthatóvá, felismerhetővé teszi vhol. A háború odaírta a homlokára az elviselt nélkülözéseket. □ Fiatal ember volt, nem idősb mint Toldi | Homloka is tiszta, lepi bár gond, álom, S odaírva mintegy ez a szó: "nem bánom!". (Arany János) Minden arcra az volt odaírva: "Non sum paratus" [= nem készültem]. (Mikszáth Kálmán)
Vö: ír (1).
odaírás; odaírható; odaírt.