Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

NYŰGÖS melléknév -en, -ebb [e, e]
  • 1. (régies) Olyan <ló>, amelynek a lábain nyűg van; nyűggel megkötözött. A nyűgös lovat könnyen lehet őrizni.
  • 2. (átvitt értelemben, rosszalló) Olyan <személy>, aki minden csekélység miatt panaszkodik, nyafog; akinek semmi sem (elég) jó. Nyűgös beteg, vendég. Nyűgös a gyerek, most jön a foga. □ "Gyere". (Szólott a nagy Pénztárnok, S ömlöttek elébem az ezrek.) "Gyere, nyavalyás, nyűgös ember, Most kifizetlek." (Ady Endre) Apámhoz csak akkor lehetett menni, ha ő intett … Nagyanyám megszabadította őt, ha nagyon is nyűgösek voltunk a nyakán. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, rosszalló) Zsémbes, zsörtölődő <rendsz. öreg ember>. || b. (átvitt értelemben) Ilyen személyre jellemző. Nyűgös viselkedés.
  • 3. (átvitt értelemben, tájszó, rosszalló) Bajjal járó, terhes, gondot okozó <dolog.> nyűgösség.