NYURGA melléknév ..gán, ..gább
Magas, sovány, hosszú végtagú <főleg fiatal személy>. Nyurga fiúcska, kamasz, leány; 180 centi magas, nyurga siheder. □ A nyurga tiszt széles mozdulattal öltötte magára bő köpenyegét. (Krúdy Gyula) Gitta nagy, nyurga lánnyá nőtt. (Babits Mihály) Halál, hol van Szentpétery Lajos, | a tantó úr? Nyurga, tüdőbajos, | lelkes és lázas,
| egy személyben rajzművész volt, vadász | madártömő és kántor. (Szabó Lőrinc) || a. (ritka) Szélességéhez képest túlságosan vékony, keskeny <testrész>. Nyurga kéz, láb. □ Nyurga,
vékony nyakával csak néz maga elé hunyorítva. (Gelléri Andor Endre) || b. (választékos) Szélességéhez képest túlságosan magas, keskeny <tárgy, építmény, növény>. Nyurga fa, pózna, rúd, torony. □ Minden virágnak van ittasa, párja, Útszéli fűnek és nyurga gyomnak. (Ady Endre) A ritkás ágak zöldjén átveti A messzi nap a sűrű sugarat, Mint végtelen aranysodronyt, egy égi Vezeték dús hálózatát s a fák Zsonganak, mint sínmenti nyurga póznák. (Tóth Árpád)
nyurgaság; nyurgul.