NYÁMMOG tárgyatlan ige -tam, -ott, -jon nyámog (kissé
népies, gyak.
rosszalló,
hangutánzó)
- 1. Lustán, kényelmesen, lassan majszolva eszik. (ritka) Nyámmog vmin: így eszeget vmiből. □ A szegény Dorottya, nem lévén már foga, | Csak holmi lágyacskább csemegén nyámmoga. (Csokonai Vitéz Mihály) Úgy evett, mint a kérődzők. Lassan, nyámmogva. (Móricz Zsigmond)
- 2. (ritka) Száját alig felnyitva, kedvetlen lassúsággal, lustán beszél. □ Tíz kérdésre sem ad egy feleletet, azt is csak nyámogva. (Jókai Mór)
- 3. (átvitt értelemben, ritka) Kedvetlen lassúsággal, lustán v. tehetetlenkedve csinál vmit. □ Sohasem csalatkoztam oly csúfondárosan, mint e nemzetgyűlésben! Uramfia, fölküldi őket egy
tettrekész nemzet, és ők itt nyámognak, itt cammognak. (Petőfi Sándor)
- Igekötős igék: elnyámmog.
- nyámmogás; nyámmogó.