NESZ [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. Mozgás okozta halk, susogó, zizegő zörej, zaj. Nesz hallatszik; neszt csinál, okoz; neszt hall. Mintha valami neszt hallottam volna. Hallani a rágcsáló egér neszét. Minden neszre fölriadt álmából. □ Kiülök a dombtetőre
S hallgatom a fák lehulló Levelének lágy neszét. (Petőfi Sándor) Már régen nem hallotta semmi neszét a szekérzörgésnek
(Móricz Zsigmond) Az éjszakai csend egészen más. Ez a neszek, zörejek, sóhajok mögött elterülő
külön dimenzó, talán azonos magával a világűrrel. (Nagy Lajos) || a. Zavaró, nyugtalanító, riasztó halk zaj; annak a jele, hogy vki, vmi közeledik, mozog vhol. Neszt fog: a) (vadászat) az állat észreveszi a vadász közeledtét, felfigyel rá; b) (régies) zörejt, mozgást észlel; c) (átvitt értelemben, régies) titkon, előre, még jókor értesül vmiről, vmit megszimatol. □ Felköttetem a lord-majort [= a pohármestert], Ha bosszant bármi nesz! (Arany János) Az országgyűlési ifjak egy része, ki az elfogatásokról neszt fogott, sietett elutazni. (Jókai Mór)
- 2. (tájszó) Zaj; lárma.
- 3. (népies, kissé régies) Vminek kiszivárgó, bizonytalan, ellenőrizhetetlen híre. Neszét veszi vminek: titokban előre értesül róla. □ A falusi birtokosság neszét vette a gazdag Erdős intézkedéseinek. (Tolnai Lajos) Jött is hetek múlva valami nesze az úszó ládának. (Mikszáth Kálmán) || a. (régies) Vminek a híre, vmi körül csapott lárma. □ Ötödik éve, hogy készítettem e darabot, mikor az Erdélyi Múzeumban
felszólítás hirdettetett. Nem volt-e pénz?
és Egy a neszt csak az idővel akarták meghalatni? de valójában a híre el is némult. (Katona József)
- 4. (népies) Kifogásként, igazolásul használt ok; ürügy. □ Valami nesszel a mellékszobába ment. (Vas Gereben)
- Szóösszetétel(ek): neszfogó.