ÖSSZEBÚJIK tárgyatlan ige, (
régies,
tájszó,
irodalmi nyelvben) összebúvik, (
ritka) összebú, összebúj
<Két v. több ember, állat> egymáshoz bújik.
A didergő gyermekek, a szerelmesek összebújnak. Szóláshasonlat(ok):
összebújnak, mint a szegény ember →
malacai. □ Esős időben
. a birka is összebúvik
csoportokba, mert nincs mit legelni. (Tömörkény István) A háborúról beszéltünk, összebújva egyetlen esernyőnk alatt. (Hunyady Sándor) A nagy fiatalokat | magukra hagyták, a sétáikat | nem zavarta féltés
| Nem értettem:
| nekem lányhoz még érni se szabad, | azok meg összebujhatnak? vadúl | csókolózhatnak? (Szabó Lőrinc) || a. (
bizalmas) <Két v. több személy> titkolódzva, bizalmaskodva közel hajol egymáshoz.
Összebújva suttognak, pusmognak az öregasszonyok. □ Szaporán, hé!
mozogni! | Nem is illik összebúva susogni. (Arany János)
- összebújás; összebújó; összebújt.