NYELVBÖLCSELET főnév (nyelvtudomány, régies)
<Főképp polgári nyelvészek szóhasználatában:> az a tudományág, amely a nyelv fogalmát, eredetét, fejlődését, társadalmi szerepét vizsgálja, s általában a nyelvtudomány elvi kérdéseivel foglalkozik; a nyelvre alkalmazott bölcselet. □ Ez a
merész és nagyszerű nyelvbölcselet
föltételezi, hogy minden nyelvben minden hang valami hasonlót jelképez. (Kosztolányi Dezső)
nyelvbölcseleti.