Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. <Feudális társadalomban> olyan <személy, csoport>, aki, amely a nemességhez (2), a nemesek (II) közé tartozik. □ Most már orgia és eszeveszett Haláltánc már a nemes urak Lánca. (Ady Endre) Egy nemes ős valami szerelmi összecsapás miatt szakadt ki az ősi familiából. (Móricz Zsigmond) || a. (régies) <Személynév v. rangot jelentő szó előtt, rendsz. a név állandó tartozékaként, előnév helyett: a nemesi osztályhoz tartozást jelentő címként.> Nemes Budavári Árpád; nemes, nemzetes Tóth Máté uram. || b. (ritka) Ilyen személyhez v. a nemességhez tartozó; nemesi. Nemes telek. □ Ne féljen, kisasszony hisz nemes házban vagyunk, ide nem jöhetnek be. (Eötvös József) || c. (régies) <Hivatalos címben, megszólításban:> nemesi jogokat birtokló. Nemes vármegye, város. □ Én a nemes vármegye nevében jövök, gondolja meg, hogy elöljárója áll előtte. (Eötvös József) Haza jött a ló, de bezeg üres nyerge Hová lett gazdája? Rabla, fosztogata, A nemes vármegye végre megsokalta. (Petőfi Sándor)
2. (átvitt értelemben, választékos) Erkölcsileg kiváló, magasrendű <személy>. Nemes barát, ellenfél, versenytárs. □ Lajos a Tarántit nem annyira bánta, Nemes ellenfél volt párbajban iránta. (Arany János) || a. (átvitt értelemben) Ilyen személyre valló, jellemző <magatartás, megnyilvánulás, tulajdonság>. Nemes arcvonás, tekintet; nemes érzelem, jellem, lélek, szív; nemes cselekedet, elhatározás, gesztus, szándék, szórakozás, tett, verseny. □ Rajta, nemes lelkek! álljunk ki a gátra. (Csokonai Vitéz Mihály) Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri Balsorsa minden. nyűgét ; Vagy fegyvert ragadva véget vet neki? (Arany JánosShakespeare-fordítás) Felemelte méltóságteljesen szép , nemes arcát. (Jókai Mór) || b. (átvitt értelemben, választékos) Erkölcsi értéket jelentő, pártfogásra, támogatásra méltó <dolog>. Nemes cél, ügy. || c. (átvitt értelemben, ritka) A szó (kifejezés) nemes(ebb) értelmében: a szónak, (a kifejezésnek) abban a jelentésében, amelynek a legkedvezőbb a tartalma és a hangulata. □ Elvrokonok, de barátok is valánk, a szó nemesebb értelmében, midőn még egy irányban haladtunk a hazafiúi kötelesség ösvényén. (Kossuth Lajos) || d. (régies) <Némely közösség, testület hivatalos címében, megszólításában, megtisztelő jelzőként.> Nemes (csizmadia) céh; nemes tanuló ifjúság.
3. (átvitt értelemben) A hasonló fajtájúak között kiváló, vmilyen szempontból értékes tulajdonságokkal bíró. Nemes acél ←; nemes bor; nemes érc ←; nemes gyümölcs; nemes korall ←; nemes paprika, prém; nemes rothadás: az a folyamat, amelynek során az elkorhadt héjú szőlőszemek nedvtartalmának nagy része elpárolog, s a szőlő aszúbor készítésére alkalmassá válik; nemes rozsda: réz- és bronztárgyak felületén a levegő hatására képződött zöld réteg, amely- az illető tárgyat nem roncsolja, hanem védi; patina; (vadászat) Nemes vad: nagy v., kül. szarvas, dámvad, őz, zerge; az ember nemesebb szervei v. részei: a szív, a tüdő és az agy. A ló nemes állat. □ Teli nemes vaddal a Mátra vidéke. (Arany János) Ahol gonosz az út, kiszáll az utas a hintóból, hogy könnyítsen a lovon a jóravaló ember szánja a nemes állatot, és inkább gyalogol. (Jókai Mór) || a. Nemesített (1). Nemes szőlőfajta.
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e] (történettudomány) <Feudális társadalomban> a jobbágyságot kizsákmányoló uralkodó osztálynak a tagja; olyan személy, akit uralkodói adomány (donáció) v. okirat (armális, címeres levél, nemeslevél) bizonyos osztálykiváltságokkal ruházott fel, ill. ennek törvényes leszármazója; a nemességhez tartozó személy. → Bocskoros nemes; büszke, elszegényedett nemes; → hétszilvafás nemes; jómódú, kisbirtokos, rátarti nemes; → törzsökös nemes; nemesek → hadnagya. □ Dózsa György unokája vagyok én, Népért síró, bús, bocskoros nemes. (Ady Endre) A nép sehogy sem bírta elhinni, hogy a nemesek maguk jószántából odaadták volna a földjeiket. (Móricz Zsigmond) || a. Szűk. ért. nem főnemesi (bárói, grófi stb.) ranggal bíró ilyen személy; köznemes. □ Harminc nemes Budára tart, Szabad halálra kész. (Garay János) Munkátlanság csak az élet, Van életem, mert henyélek. A paraszté a dolog. Én magyar nemes vagyok! (Petőfi Sándor)