Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <személy, dolog<, akinek, amelynek nem adtak nevet. A szülés után nemsokára meghalt, névtelen csecsemő; névtelen utca. Az épülő város egyelőre még névtelen.
2. Név szerint nem ismeretes, ismeretlen <személy>. Névtelen katona sírja; névtelen levélíró; (kereskedelem, 1945 előtt) névtelen társ: csendestárs; névtelen telefonáló; névtelen szerző műve; Béla király névtelen jegyzője. □ Az öreg minden magyart, aki szeme elé kerül, a "névtelen félistenek" egyikének tart. (Jókai Mór) || a. Képességeivel nem kiemelkedő, jelentéktelensége miatt számon nem tartott <személy>. Névtelen kezdő, robotosok. □ Ó névtelen s neves száz fürge hőse A tollnak, amely szentebb, mint a kard (Juhász Gyula) Farkas Károlynak nem kellett kollégiumba menni, nem volt probléma, hogy tanul-e vagy nem az csak egy névtelen parasztlegényke volt. (Móricz Zsigmond)
3. A szerző nevével szándékosan meg nem jelölt v. ismeretlen eredetű <alkotás, cselekedet>. Névtelen feljelentés, levél, mű, telefonálás. A levelet névtelenül adta fel. □ Egyszer csak jönni kezdtek névtelen levelek a postán (Mikszáth Kálmán) Írj jó verseket és Szentendy lerángat a sárba, cikkeket ír névvel s névtelenül Levelet. (Radnóti Miklós) A borbély írta a névtelen följelentést a csendőrségnek. (Nagy Lajos) || a. (régies) Közelebbről nem ismert, meg sem határozható, nevezhető <dolog>. □ A névtelen iszonyat, egész testét reszketésben tartá. (Jókai Mór) Valami homályos önvád is súlyosodott rám, névtelen. (Kaffka Margit)
II. főnév -t, -ek, -je [ë, e] (irodalmi nyelvben) Név szerint nem ismert személy. A kartauzi, a szendrői névtelen. A senkik, az elnyomott névtelenek nevében beszélt. || a. (ritka) Meg nem nevezett v. nevezhető dolog. □ Ordítsak-e? Hogy áll a buta kő is, | mely látta egykor győztes életem | s a fém, a vas, az üveg, a por, ő is, | csak az suhant el, ami névtelen. (Kosztolányi Dezső)