NÉPIES [e] melléknév és főnév
I. melléknév -en, -ebb [e, e] A nép (3a), a parasztság életének, szokásainak, érzésvilágának, nyelvének, viseletének jellegzetességeit, főként természetes egyszerűségét, közvetlenségét utánzó <dolog, megnyilvánulás>.
Népies irány(zat), irodalom, motívum, stílus. □ [Szilágyi] szeretné népies költeményeimből a népies kifejezéseket kihagyatni. (Arany János) Nekem ő
feltűnően reakcionárius
a szavajárásában túlságosan népies. (Ambrus Zoltán) [Dömötör János] nyelve
népies, reálisabb, magyarabb, kissé Arany ízű. (Babits Mihály) || a. A parasztság körében használatos, kedvelt v. a nép közt szokásoshoz hasonló <dolog, megnyilvánulás>; paraszti, parasztos.
Népies dallam, szóhasználat, szókapcsolat, szólás, viselet. || b. Népi (2c). □ Rekonstruálnunk kellene azon népies énekeket, melyeket a köznép dalolt s
szájról szájra adott. (Péterfy Jenő) || c. (
ritka,
szépítő, eufemisztikus kifejezésként,
tréfás) Durva, trágár.
Ne használj ilyen népies szavakat!
- II. főnév -t, -ek [ë]
- 1. A népiesek: a) (irodalomtudomány) a Petőfit, az ő népies irányát követő, stílusát utánzó költők; b) a népi írók. A második világháború kitörése után a népiesek balszárnya a munkásmozgalomhoz, jobbszárnya a fasizmushoz közeledett.
- 2. (ritka, irodalomtudomány) Népies (I. a), paraszti, népi jelleg <a művészetben>. □ Petőfi költeményei
mindenütt
lángra gyúllasztják a szíveket, s az egy Szigligeti népszínműveivel többet tett Budapest nemzetiesítésére, mint minden törvénycikkelyünk
Fölemelték a népiest a költői régiókba. (Jókai Mór)
népiesdi.