Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
NYEGLESÉG főnév -et, -e [ë, e] (többes számban ritka)
1. A nyegle melléknévvel kifejezett (emberi) tulajdonság. A nyegleség mindig ellenszenves. □ Ezt a krumplit megkóstolhatja, Vilma kisasszony mondta az alszolgabíró, de mint elbeszélésünk folyamán kiderül: nem nyegleségből. (Krúdy Gyula) || a. Vkinek, vminek nyegle volta, természete. Beszédének, modorának, viselkedésének nyeglesége. Nyeglesége kibírhatatlan. Letörjük a nyegleségét. □ Valami kis nyegleség mutatkozott Gyurin Különös, fumigáló hangon beszélt, rosszul leplezte fölényét. (Mikszáth Kálmán)
2. Ennek megnyilvánulása: nyegle cselekedet, beszéd stb. A közönség már torkig van nyegleségeivel.
3. (elavult, irodalmi nyelvben) Szemfényvesztés, szélhámosság. □ Az ember akárhová ment, mindenütt asztalt táncoltattak, a bútorokba idézett szellemnek kopogni kellett a kérdésre Az egész tüneménynek kilenctized része nyegleség. (Jókai Mór) Gyűlöli az irodalmi nyegleséget és üzérkedést. (Gyulai Pál)