Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Vízparton, homokos talajon otthonos, gyorsan növő, igénytelen fák nemzetsége, ill. ennek vmely faja; vastag, magas törzse, barkás virágzata van: nyár [2] (Populus). Fehér, fekete, kanadai nyárfa; olasz nyárfa: jegenye; → rezgő, (régies) rezgős nyárfa. □ Nincs többé bilincsen a szabadság nyelve, Mint az ég haragja, oly hangosan szólhat, Hogy mint nyárfa lombja, mit az ősz letarlott, Reszketve lehulljon, ha ki van még, zsarnok. (Arany János) || a. Ennek vmely egyede. A nyárfa ezüst lombja. Az utat nyárfák szegélyezik. □ Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, Még zöldel a nyárfa az ablak előtt. (Petőfi Sándor) A nagy nyárfa alatt támlás pad, előtte földbe ásott asztal, mint a regényekben. (Krúdy Gyula) Nyárfák ezüstjén hold ezüstje reszket. (Juhász Gyula)
2. Ennek puha, könnyű, lyukacsos, gyorsan korhadó fája. Teknőt farag nyárfából. || a. jelzői használat(ban) Ebből való, készült. Nyárfa furnír.