Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
NEVETSÉG [neveccség] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. Gúnyos, hangos, harsány nevetés. Nevetség tárgya vki, vmi: az, akin, amin nevetnek, akit, amit kinevetnek; nevetség tárgyává válik; nevetségbe fullad vmi. □ Pejkó, eszes állat! | Hegyre föl a kondért s tüzelő fát hozzad; Lessz a barátok közt odafenn nevetség: De csak átkom szűnjön, azok hadd nevessék! (Arany János) Félt, hogy nagy nevetség lesz abból (Móra Ferenc)
2. Nevetésre fakasztó, nevetésre ingerlő dolog. Mozgása kész nevetség. □ Ni mint biceg, sántít, hogy szinte nevetség (Mikszáth Kálmán) Nagy nevetség, hogy nem vétettem | többet, mint vétettek nekem. (József Attila) || a. (ritka) Nevetséges dolog. □ Álmodni? Ah, milyen nevetség! (Reviczky Gyula)