A magyar nyelv értelmező szótára

NI mondatszó (többnyire bizalmas)

• I. <Rámutató szóként, gyak. más határozószóval néha indulatszóval együtt>.
• 1. <Vmely jelenlevő v. látható távolságban, közelebb, ill. távolabb levő személyre v. tárgyra irányuló élénk rámutatásként, gyak. mutató mozdulattól kísérve. [Melyik rózsa tetszik jobban?] – Ez itt, ni! [Hol a kalapom?] – Ott, ni! [Melyik a te lovad?] – Az ott, ni. □ Amott áll ni két lándzsás őr. Nyilván ott a kapu is. (Mikszáth Kálmán) Melyik a kapitány úr? – Az ott ni. (Gárdonyi Géza) De gyújtani kell lámpát, – szólt az anyó, – hun a masina, te … – Ott van ni, – szólt a lánya. (Móricz Zsigmond) || a. <Vmely kézben tartott tárgyat mutatva a figyelem felhívására.> Ni, mit vettem. [Nem láttad a ceruzámat?] – Itt van, ni. □ Ezt találtam ott ni! Egy csillogó gyémántokkal kirakott rendcsillagot mutatott a markában. (Jókai Mór) Ni, milyen jó kis bőrös sapka. (Tolnai Lajos) || b. <Távol levő, nem látható személyre, tárgyra, ill. tartózkodási helyére határozatlanul rámutató szóként, mutató névmással, mutató határozószóval kapcs.> [Hol van a bátyád?] – Arra ment, ni! □ Van medve felelt nagy flegmával a vendéglős. – Hol volna? – Arra ni, a vigályosban! mutatá Husz apó a papucsa orrával az irányt. (Jókai Mór)
• 2. <Vmely cselekvésre, folyamatra, jelenségre, állapotra mutató szóként.> Ott fut ni. Ni, esik az eső! □ Ni, a fácskák mind kifakadtak! (Gárdonyi Géza) Ni, most a labdatéren Milyen gyorsak a fiuk. (Ady Endre) Folyót piszkál a szalmaszál, – ni, kapja, viszi már az ár! (József Attila)
• 3. (népies) <Vmely cselekvés, folyamat módjára, mikéntjére, vmely állapot, helyzet egyik változatára rámutató szóként.> Hát én ezt így csinálom, ni, nézz ide! Így kell ezt fogni, ni. □ Űlj meg itten az ölemben, De ne moccanj, mert különben Meg talállak csípni, Igy ni! (Petőfi Sándor) "Ha csak ennyit tudtok", monda Miklós, "inni: | Igya meg a föld a maradékot: így ni!" | S végig önté a bort a szoba földjére. (Arany János) [A nagyanyónak] lóg a foga … majd kiesik a szájából! Így áll ni. (Móricz Zsigmond)
• 4. <A cselekvés, folyamat, jelenség módjára, ill. fokára utaló szóként, fokozó értelmű kifejezés bevezetésére.> Ni, hogy esik az eső! Ni, milyen piros lett egyszerre! Ni, milyen sebesen nyargal! □ De ni, hogy hallgat, szava sem hallik. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Ez meg féltében ni hogy elpirult. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Ni, hogy villognak az öregek szemei, mikor ezt hallják! (Jókai Mór)
• II. <Érzelmi tartalom kifejezésére v. színezésére a mutató érték kisebb-nagyobb fokú háttérbe szorulásával.>
• 1. <Hirtelen felismerés, ráismerés és ezzel kapcsolatos meglepődés kifejezésére.> Ni, a Jancsi! Milyen hosszú menet; ni, a Pista is köztük van! □ A leány megrettent, hogy a hóropogást meghallotta … – Ni! Te vagy? (Gárdonyi Géza) Mikor a gyerekek odafutottak a szekérzörgésre, a kapuhoz, ni, egy ismerős! (Móricz Zsigmond) || a. (ritka) <Jelenségek összefüggésének hirtelen felismerésekor használt rámutató és színező szóként:> lám!, ime! □ Pokolbeli | irtóztatóság büntetései – | földünkre jöttetek hát már? hiszen | ni itt világos egészen, amit én | üres fejű ki nem tudtam találni! (Katona József)
• 2. <Meglepetés, bámulás kifejezésére.> (népies) Ni csak!: nini, ki látott már ilyet? Ni, mit látok?! Ni, már reggel van! □ Ni az istenadta, Hová bebúvik! (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Páter Péternek nyitva maradt a szeme, szája bámulasában. Ihol van ni! Amit kétszáz esztendőn át, ötven bölcs meg nem tudott oldani, azt egy bolond két perc alatt kitalálja. (Jókai Mór)
• 3. Ej(nye) ni!: a) <vmely cselekvés, állapot, helyzet felismerésekor, meglepődés, esetleg enyhe bosszankodással vegyes meglepetés kifejezésére:> ejnye no! Ejnye ni, otthon hagytam a ceruzámat. □ Tíz óra … Ej ni, hogy eljárt az idő. (Móricz Zsigmond); b) <csodálkozás és öröm kifejezésére.> □ Megölték az Iszlát? – Ejh ni. Ezt még nem tudtam. Oh milyen nagyon őrült neki a gonosz vén tündérasszony, hogy egyet hát megöltek már az Opour fiúk közül. (Jókai Mór)
• 4. <Bosszankodás, elégedetlenség, türelmetlenség, helytelenítés kifejezésére>. Ihol (v. ehol) van, ni; itt van ni; lám ni: (lám) így áll a dolog, ez a helyzet; íme. Itt van most nem tudom folytatni. □ De azt mondaná majd egyik avagy másik, | Toldi György az öccse birtokára vágyik | Lám ni! azt a háztól világra zavarta, Aztán fogta, minden földét elfoglalta. (Arany János) Mondtam szamár, hogy ne támaszkodj úgy annak a forró kemencének. Ahol van ni. lyukat égettél [a kabátodon]. (Jókai Mór) Ehol ni, tessék, mit mivel: Az utca rongyát szedi fel. (Reviczky Gyula)
• 5. <Indulatot levezető kifejezésben, a bosszú kitöltésének befejezettségére utalva>. □ Nekiesett ököllel a kalapnak, elkezdé azt kegyetlenül dögönyözni, s miután laposra verte, két markával minden képzelhető alakba összegyúrta, végtére pedig földhöz vágta, s sarkaival meggázolá. – Nesze! Nesze még ez is! Ez is a tied! Nesze istentelen! Piff, puff. Így ni! (Jókai Mór)
• 6. Így ni: <vmely cselekvés v. folyamat befejezettségére utaló közlésben, megelégedettség, helyeslés kifejezésére:> most már megvan, (most már) jól van. Így ni, most már mehetünk. □ Így ni, … mondta megelégedetten, mikor elkészült munkájával. (Krúdy Gyula) 7. (rendsz. megelőző ellentétes kötőszóval együtt, néha utána álló csak szóval nyomósítva) (ritka) <Hirtelen más tárgyratérés bevezetésére:> most jut eszembe … □ Megyek a feleségemért. Hanem ni. Albíró úr. Jőjjön el egyszer hozzánk. Nagyon szívesen látjuk. (Móricz Zsigmond)
• 8. (gyak. a hát, ime, na v. más mondatszó-val kapcs) <Zavar, határozatlanság kifejezésére:> na lám. Hát ni, nem is tudom, mit gondoljak. □ Nem hittem volna, hogy ezt is megérjem, E nagy malheurt [= malőrt] … vagy örömet (na, ni! | Az ember ki se győzné mondani) … hogy te Poéta lettél. (Arany János)
• III. (népies) <A mutató érték háttérbe szorulásával; figyelemkeltő és megszólító szóként, más megszólítás előtt, ismeretlen személyhez szólva, leereszkedő modorban>. Ni te ott, hé! Ni öcskös! □ Ni legény hej! barátom! – kiált egy favágással foglalkozó paraszt sihederhez. (Tolnai Lajos)