MONOLÓG főnév -ot, -ja
1. (
irodalomtudomány,
film, színház) <Vmely drámai műben> az a részlet, amelyet a színpadon egyedül szereplő v. magát egyedül jelenlevőnek vélő személy az önmagában vívott lelki tusa kifejezésére elmond, v. amelyben a cselekmény egyes körülményeiről a közönséget tájékoztatja.
Drámai monológ; Hamlet monológja. □ Komorkodtam, mint Hamlet, mikor monológját mondja. (Gárdonyi Géza) || a.* (
film, színház) Tiráda (2).
Cyranonak az orráról szóló tirádáját tévesen mondják monológnak.
- 2. (film, színház, irodalomtudomány, elavulóban) Dobogón, ritk. színpadon előadott önálló, többnyire víg írásmű, jelenet, ill. ennek műfaja, amelyben az író, ill. az előadó első személyben és rendsz. verses formában számol be vmely élményéről. A múlt század végén sokat mulattak Gabányinak A kakasülőn című monológján. □ Egy-két monológ német nyelven, kis egyfelvonásos
töltötték ki a műsort. (Kuncz Aladár)
3. (tréfás) A szóban való megnyilatkozásnak az a formája, amikor vki egyedül, mintegy önmagához v. vmely elképzelt személyhez beszél. □ Az kétségtelen folytatta Péterfi dr. a monológját , hogy minden a legtökéletesebben lett megépítve. (Móricz Zsigmond)
monológnyi; monológos.