ORNÁTUS főnév -t, -ok, -a
- 1. (vallásügy) (Katolikus) papi díszöltözet. Teljes ornátusban. □ A szemközti ajtón
a pap lépett be, teljes egyházi ornátusban. (Mikszáth Kálmán)
- 2. (régies) Hivatalos díszruha. □ Minden tanuló
köteles volt a csengetésre egész ornátusban megjelenni. (Jókai Mór)