NYELVÁLLAPOT [v-á] főnév (nyelvtudomány)
A nyelv (II. 2) mint egyidejű rendszer a nyelvi változás folyamatával szemben. A mai nyelvállapot; a XIII. század végének nyelvállapota. || a. (nyelvtudomány) Ennek vmely írásműben v. írásművekben való tükröződése. A Halotti Beszéd nyelvállapota; Balassi Bálint nyelvállapota.
nyelvállapotú.