NEBULÓ [ë] főnév -t, -ja (tréfás, gyak. kedveskedő)
Serdülő korban levő fiú, főleg pajkos kisdiák. Kis nebuló; haszontalan nebulói! □ Én jó mesterem, jó görög tanitóm,
Te beszélsz és mi, nebulók, hallgatunk. (Ady Endre) Budapesten
már minden nebuló selypeg egy-két nyelvet. (Kosztolányi Dezső)
nebulói; nebulós.