Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan, aki, ami (éppen) nem mozdul, nem mozog; nyugvó állapotban levő. Mozdulatlan arc, kéz; mozdulatlanul fekszik. □ S minden olyan mozdulatlan Mult, jövendő tán együtt van Ebben az egy pillanatban? (Vajda János) A helyőrség bakái mozdulatlan sorfal. (Kaffka Margit) A két kéz úgy pihent | egymásban mozdulatlanúl, | mint két öngyilkos szerető, | akit már együtt fed a född. (Szabó Lőrinc) || a. (választékos) Olyan, ami soha nem mozdul; szilárdan álló. Mozdulatlan hegy, kőszobor, sziklatömb.
2. (átvitt értelemben, ritka, olykor rosszalló) Nem változó, nem fejlődő, egy helyben topogó; tespedő. A jobbágyság akkor még mozdulatlannak látszott.
II. határozószó (választékos) Mozdulatlanul. □ Ottan némán, mozdulatlan álltam, Mintha gyökeret vert volna lábam. (Petőfi Sándor) Megállít a nagy búzaföldek Ragyogása az esti napban, Nyujtózkodnak a sárga táblák Fénylőn, komoran, mozdulatlan. (Tóth Árpád) Mozdulatlan álmodozva fekszem | a semmiben. (Szabó Lőrinc)
mozdulatlanság.