MINDÖRÖKRE [d-ö] határozószó, általános (kissé választékos)
Minden időkre, örök időkre; örökre. A régi világnak mindörökre vége. □ A mennyországot látja, amely végre eljött érte, hogy most mindörökre ölébe fogadja. (Krúdy Gyula) Ó érzem én, hogy mindörökre végem
(Juhász Gyula)