Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Együtt levő, együvé terelt v. együtt legelő juhok v. kecskék csoportja. Kihajtja a nyájat a legelőre; legelteti a nyájat; őrzi a nyájat. Szóláshasonlat(ok): kilátszik, mint → szamár a nyájból. □ Lemegy a nap. A nyáj hazatér. | Távolba vesz el halk, méla kolompja. (Vajda János) Hallgat az esteli táj, ballag a kései nyáj. (Babits Mihály) Pásztorok és nyájak | jönnek le lassan a falu felé. (Radnóti Miklós)
2. (tájszó, régies) Más háziállatokból, kül. disznókból álló, együtt őrzött csoport. □ A disznóólak ott voltak az istálló mögött. A nyáj kint volt a legelőn. (Móricz Zsigmond)
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Általában vezetésre, gondozásra szoruló, vezetőjüket hűségesen követő személyek csoportja. | Uram király, László, Ide s tova elhull néped egész nyája És vad állatoknak lészesz a királya. (Arany János) Hű nyája széled, s most már [kevesen vannak] kik őt igazán követik. (Péterfy Jenő) || a. (átvitt értelemben, vallásügy) Vmely keresztény hitfelekezethez tartozó híveknek egy-egy gyülekezetben tömörült összessége. □ Oh milyen szépen tudott prédikálni pater Horus az ő nyája előtt (Jókai Mór) A piros [léggömb] mosolygón Suhant, suhant a hívő nyáj fölött. (Juhász Gyula) || b. (átvitt értelemben, rosszalló) <Kizsákmányoláson alapuló társadalomban> embereknek olyan csoportja, amelyet elfojtva benne az önálló kezdeményező készséget az elnyomó osztály, az emberi méltóságot megcsúfoló vezetés arra kényszerített, hogy szolgai alázattal engedelmeskedjék.