NŐSTÉNY főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. (biológia) Az az élőlény, amely a megtermékenyítő ivarsejteket, a petéket termeli. Az alsóbbrendű állatok nősténye gyakran sokkal nagyobb a hímnél. || a. Szűk. ért. az ilyen emlősállat. □ Ordít a hímfarkas s hátul megtámadja
Mert amint a nőstény ölre ment s birokra, | Megszorítja torkát Toldi két marokra. (Arany János) A csorda az ő háremük, egy-egy bikára legalább húsz nőstény jut. (Nagy Lajos)
- 2. (ritka, irodalmi nyelvben v. durva, rosszalló) Nő, asszony, feleség, vkinek a szeretője. □ Itt maradhatsz
a nőstényeddel meg a kölykeddel együtt ebben az elátkozott várban. (Jókai Mór) Most ölelne meg valaki, Szép nőstény, könnyes és szánó
(Ady Endre) || a. (rosszalló) Érzéki vágyainak élő nő. Nem nő az, hanem csak nőstény!
- 3. jelzői használat(ban) Nőnemű <állat>. Nőstény juh, ló, macska, nyúl, oroszlán. □ Mint a nőstény szarvas nézi a hímek halálharcát, úgy nézte Deianira
, amint Herakles küzdött a folyamistennel. (Péterfy Jenő)
- 4. (átvitt értelemben, népies) Nőstény kapocs: az egymásba akasztható v. egymásba nyomható kétrészes ruhakapocsnak homorú, ill. hurkos része.
nősténység.