Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

NESZEL [e-e] ige -t, -jen [ë]
  • 1. tárgyas (népies) Neszel vkit, vmit: <ember, állat> neszről v. ritk. szagról észleli. A vizsla neszeli a vadat. Valami bűzt neszelt. □ Gagyulánénak éles hallása volt, neszelte már az öreg lépéseit. (Jókai Mór) Igen, kiáltsd ezt: gyáva az, ki boldog … | bezárja életét is, mint a boltot … | és félti kincsét, … | rablót neszel, mihelyt gyerek sikoltott. (Kosztolányi Dezső) A bokrok közt hálunk, mint a madarak, neszelve hogy ropog | a fiatal őzbak csontja. (Radnóti Miklós)
  • 2. tárgyas (régies) Erősen figyel vmit, ügyel (3) vmire. □ Azt neszelé, nem hallatszik-e a mellékszobákban ajtónyitás. (Jókai Mór)
  • 3. tárgyatlan (tájszó) Neszt (1) okoz. □ Csak emberhang nem neszel. Nem laknak itt soha. (Jókai Mór) Alant a gazdasági udvarban neszeltek a cselédek. (Petelei István)
  • Igekötős igék: felneszel; megneszel.
  • neszelés; neszelő.