NEKIVESELKEDIK [e-e-e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë] (
népies)
Minden erejét összeszedve, elszántan nekilát, nekifekszik (2) vminek (rendsz. vmely kelletlenül vállalt dolognak).
Nekiveselkedik a favágásnak, a tanulásnak. □ Nekiveselkedett, összeszedte magát s egy kanyarítással úgy ellódította magától a küzdőtársát, hogy az hanyatt esett. (Jókai Mór) Nekiveselkedtem a tudománynak. (Móra Ferenc)
- nekiveselkedés; nekiveselkedett; nekiveselkedő.