A magyar nyelv értelmező szótára

NAGYON határozószó

• I. <Fokozó szóként.> A. <Állító mondatban, rendsz. főhangsúlyos szóként.>
• 1. <Ige, melléknév, határozószó v. ilyen főtagú szókapcsolat, ritk. főnév előtt v. (ritkábban s rendsz. nyomatékosabban) ige, melléknév, határozószó után:> nagymértékben, nagy fokban; erősen. Nyomósítva: nagyon de nagyon; nagyon-nagyon v. nagyon, igen nagyon. –11 <Az ige előtt, a cselekvés intenzitásának, hatásfokának, eredményességének, az akarat, szándék, vágy, érzés fokának, a változás mértékének fokozására.> Nagyon fél, őrül, siet, szeret. Ön nagyon téved. Nagyon látszik ez a folt. Nagyon esik az eső. Nagyon fúj a szél. Nagyon fáj a fejem. Nagyon megverte a gyereket. □ Mondd meg, hogy siessen a kisasszony, hogy már nagyon várjuk. (Mikszáth Kálmán) Az Ur Illésként elviszi mind, Kiket nagyon sújt és szeret. (Ady Endre) Nagyon, nagyon szeretném még Balázst látni. (Krúdy Gyula) –12 <Ige v. állítmányi rész után.> Ismerem őt nagyon, már régen. Félek nagyon a büntetéstől. –13 <Mondatvégi helyzetben.> Kellene már az eső nagyon. □ Amiket mostanában írtam: furcsa dolgok nagyon. (Ady Endre) –14 <Nyomósítva, főleg ily(en), oly(an), mily(en) szóval.> Olyan nagyon nevetett, hogy a könnye is kicsordult. Tényleg ilyen nagyon szeretsz engem? □ Elnézte a két gyereket, akik olyan nagyon civakodtak, hogy alig bírtak elválni egymástól. (Móricz Zsigmond) –15 <Hasonlóan nyomósítva, az állítmány után.> Mit nevetsz olyan nagyon? □ Hogy is volt az, hogy veszett ki ilyen nagyon az életükből a boldogság? (Móricz Zsigmond) –16 <Melléknév előtt, a tulajdonság, főleg nagyság, kiterjedés, érték, jelentőség, az állapot fokozására.> Nagyon jó, rossz; nagyon szép, csúnya; nagyon kicsi, nagy; nagyon drága, olcsó; nagyon fontos; nagyon beteg. □ Ha nagyon finom italt akarnak, akkor még egy krajcár ára cukor is járul hozzá. (Tömörkény István) Az első időben kiváltságot csak egy nagyon kellemetlen külsejű … német ember élvezett. (Kuncz Aladár) –17 <Melléknévi állítmány után.> Ez a gyerek lusta nagyon. □ A kis Török részeg lehet már nagyon: nem értette meg a toasztot. (Ady Endre) Szeress: ne legyek rossz nagyon. (József Attila) –18 <Nyomósítva, főleg ily(en), oly(an), mily(en) v. (elavult) mely szóval.> Ha olyan nagyon okos vagy, mondd meg … Milyen nagyon jó lenne, ha … –19 <Határozatlan számnév előtt, a mennyiség, a számszerű érték fokozására v. lefokozására.> Nagyon sok, kevés. Ez már nagyon elég. □ Sose vót még ilyen kedvem egy kis murizásra. – Hadd el. Nagyon sokadika van máma. (Móricz Zsigmond) –110 <Határozószó v. határozóragos melléknév, határozatlan számnév előtt.> Nagyon szépen, jól, rosszul; nagyon közel, messze; nagyon régen; nagyon otthon van vmiben; nagyon benn ← van; nagyon benne ← van. Nagyon sokan vagyunk itt. □ Hejh mert ő [a háziasszony] nagyon jól tudja, mit mikép kell. (Petőfi Sándor) Ami már régen elmult, nagyon régen, Összeszedegetik, sorra elregélik. (Petőfi Sándor) Az író agyától még nagyon messze esett a könyvesbolt. (Mikszáth Kálmán) –111 (gyak. bizalmas) <Minősítést kifejező, főleg állítmányként használt főnév előtt.> Kedves ember, csak nagyon tanár. □ Nagyon gyerek voltam még akkor, mikor először láttam. (Ambrus Zoltán) || a. <Udvariassági szólamokban a vele kapcsolatban levő szó erősebb hangsúlyozására, érzelmi tartalmának nyomósítására.> Nagyon örülök a szerencsének. Nagyon sajnálom, hogy megbántottam. Nagyon szívesen megteszem. □ Mondd meg leányom, nagyon tisztelem a tekintetes asszonyt, szívesen adnék neki kölcsönzsákot. (Vas Gereben) Be akarsz mutatni ennek a gyöngéd apának?! … Nagyon megtisztelsz! (Ambrus Zoltán) || b. <Tudást jelentő kifejezések mellett:> alaposan. Nagyon megtanulta a leckét. □ Ismerlek én, nagyon tudom, hogy egy Gondolatod van, és az én vagyok. (Petőfi Sándor) Toldinak … a szó nem akart a nyelvére jönni, A király azonban nem neheztelt érte, Mert az együgyű szív nyelvén nagyon érte. (Arany János) || c. <A kelleténél, a kívánatosnál, a vártnál nagyobb mértékben, fokban:> túlságosan, túlzottan. Ez a cipő nagyon bő. A ruha nagyon hosszú. Ne facsard ki a citromot olyan nagyon! Nem szeretem, mert nagyon hízeleg. Nagyon látszik rajta, hogy városról jött. □ Csináltatnom kellett egy öltözetet … Nagyon szegényesen festettem. (Mikszáth Kálmán) Élnem kellett: nos én nagyon éltem. (Ady Endre) Az élet az nagyon rövid, | de jaj, oly lassan múlik el. (Kosztolányi Dezső) Ez a tanár is nagyon öltözött, de legalább nem szagosította magát. (Móricz Zsigmond) || d. (népies) (Úgy v. olyan …,) hogy nagyon: <fokozó értelmű mondatban, a keresett kifejezés, a következmény kifejtésének szabatos megfogalmazása helyett:> hogy még; hogy no. Úgy fázom, hogy nagyon. Úgy szeretlek, hogy nagyon. □ Egyszer játékos kedve támad a víznek … elhagyja medrét … És oly gyorsan folyik, hogy nagyon. (Tömörkény István) || e. <Főleg kifejezett v. odaértett lefokozással, kicsinyléssel, tagadással ellentétben, a sőt kötőszóval együtt v. a nélkül.> Nagyon is: a kelleténél, a vártnál nagyobb fokban, mértékben; túlságosan, felette, szerfelett. Nagyon is igaz. Nagyon is (jól) értem. A dinnye már nagyon is érett. □ Nagyon is sok ész rejlik modorodban. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
• 2. Nagyon is: <a bizonyosságnak, az állítás határozottságának fokozására.> [Nincs pénze?] – Nagyon is van! [Nem okos ember a Pista.] – De nagyon is az. □ Hát nincsenek ott asszonyok is? – Az a baj, hogy nagyon is vannak. (Jókai Mór) B. <Tagadó v. tiltó mondatban.>
• 1. <A tagadó v. a tiltó szó után, csökkentett fokozó-nyomósító értékű kifejezésben hangsúlytalan v. mellékhangsúlyos szóként.> Nem nagyon: a kelleténél, a vártnál, a kívánatosnál kisebb mértékben; csak kevéssé; nem éppen. Ez a dolog nem nagyon tetszik nekem. –11 Ne nagyon: lehetőleg ne; ne igen. Ne nagyon kérdezd, hogy mi baja. Ne nagyon higgy neki. –12 Nem oly(an) nagyon: nem túlságosan. [Éhes vagy?] – Nem olyan nagyon. –13 <Tagadáshoz kapcsolt tagadással v. tiltáshoz kapcsolt tiltással kapcs.> Nem is nagyon: alig is; ne is nagyon, … se(m): nem …, is alig. Nem tanul, nem is nagyon olvas. Ne beszélj sokat, ne is nagyon figyelj a fecsegőkre. –14 (kissé ritka) <Az állítmány után.> Nem volt okos, szép sem volt nagyon. –15 <Más(ok)hoz hasonlítva, a hasonlítás egyik részének elhallgatásával.> Ő sem nagyon erőlteti meg magát a munkában. –16 <Negatív értelmű közlés után, fokozó értelmű kifejezésben.> Arca nem szép, a termete sem nagyon formás. –17 <Vmely pozitív tartalmú közlésnek további fokozására v. kifejtésére szolgáló tagadó v. tiltó szerkezetben.> Nagyon rossz idő van, nem is nagyon járnak az utcán. –18 <Az állítmány után, annak nyomósítására.> Ne félj olyan nagyon. || a. Ne, … sem (… se) nagyon: ne, … sem (… se) gyakran; (is) elég ritkán. Ne nagyon járj kinn ilyen hidegben. || b. (ritka) Sem … (se …) nagyon: … sem túlságosan sok(at). Kukorica az idén sem nagyon termett.
• 2. <Tagadószó előtt, főhangsúlyos szóként, a tagadás nyomósítására>. Nagyon nem tetszik nekem ez a dolog.
• II. (tájszó, régies) <A beszél és más rokon jelentésű szavakkal kapcsolatban:> hangosan. □ De istenem! minek beszélek oly nagyon: Bátyád urad itt a másik házban vagyon. (Arany János)
• Szóösszetétel(ek): nagyon-nagyon.