Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Vmely területen élő v. eredetileg azonos területről származó nagyobb közösség, amelyet a közös eredet és nyelv, valamint az ezekhez kapcsolódó hagyományok fűznek egybe. A → felséges nép; keleti, ókori népek; a magyar nép; földmívelő, kereskedő népek; nomád nép; a finnugor, a germán, a román, a szláv, a török népek; ázsiai, afrikai, európai népek; → hazátlan primitív népek; →természeti népek; a népek → bölcsője; a Szovjetunió népei; a föld minden népe. □ S a sírt, hol nemzet sűlyed el, Népek veszik körül. (Vörösmarty Mihály) Én seregem és én népem, Szeretlek én mindenképpen. (Ady Endre) Én egész népemet fogom | nem középiskolás fokon | taní- | tani. (József Attila) Népek kiáltják sorsodat, szabadság! (Radnóti Miklós)
2. Nemzet (1). A magyar, a lengyel a népek önrendelkezési → joga. □ Megbünhödte már e nép A múltat s jövendőt! (Kölcsey Ferenc)
3. <Osztálytársadalomban:> a kizsákmányolt, elnyomott dolgozó tömeg <az uralkodó osztályokkal ellentétben>. A nép fia ←; a nép nyomora, sorsa; a néphez hű; a népért harcol; a néppel tart. □ Előre hát mind, aki költő, A néppel tűzön-vizen át! (Petőfi Sándor) Magyarország dús ország volt, Van termése, kincse, vadja, De amit a bús nép szerzett, Víg uraság zsebre rakja. (Ady Endre) Ó kedves, ránk tekint, | zeng az ősz megint. | Eső mormog s rá a | nép nyomora (József Attila) || a. <Osztálytársadalomban:> az egyszerű, kevésbé művelt v. képzett társadalmi rétegek összessége, kül. a parasztság és az általában kezdetleges termelési viszonyok közt élő falusi, tanyai lakosság. A nép ajkán ← (ajkára, ajkáról); a nép ajkán élő hagyomány; a nép száján ← él. A nép között él. Népből származik. □ A horgonyt vasmacskának nevezi a nép. (Mikszáth Kálmán) A nép sehogy sem bírta elhinni, hogy a nemesek maguk jószántából odaadták volna a földjeiket. (Móricz Zsigmond) || b. A föld népe: a dolgozó parasztság. || c. Vmely (népi) demokratikus v. szocialista államban a dolgozók összessége <a volt kizsákmányolók kisebbségével ellentétben>. A nép bizalma; népünk fölemelkedése; a nép ellensége. □ A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya)
4. Vmely meghatározott területen, helyen lakók, tartózkodók közössége, ill. összessége. Magyarország népe; Budapest népe; az utca népe; vkinek a → háza népe; a tanya népe. □ A csárda népe összeszaladt. (Justh Zsigmond) A falu népe még aludt. (Móricz Zsigmond)
5. (választékos) Azonos körülmények között élő v. közös feladatot végző, ill. ugyanazon a helyen működő személyek összessége. A puszták népe; a gyár népe; az iskola népe. □ Nem megyek én haddal, csak udvari néppel (Arany János) Vidám nép a vasutasok. (Szabó Lőrinc) || a. Vkinek népe: a) a hozzá tartozó személyek; hívei, követői. □ Megszaladt Ibrányi népe. (Arany János) Kossuth népe, Petőfi népe, | Ma március van. (Ady Endre); b) az a nép, amelyből a szóban forgó személy származott, s amelynek mintegy megszemélyesítője. Dózsa népe.
6. (népies) Személyeknek vmely meghatározott céllal, vmely alkalomra összegyűlt csoportja. Búcsújáró, mennyegzői nép. □ Oh milyen szép A hadi nép Pálmáján osztozni. (Csokonai Vitéz Mihály) Mi nem tartozunk a lakodalmas néphez. (Mikszáth Kálmán) A tájnak renyhe népe ősszegyül: | bámész sereg. (Babits Mihály)
7. Tömeg, sokaság. □ Pest palotái között a népnek tengere zúg-búg. (Csokonai Vitéz Mihály) Tárogató harsan, tenger nép az útcán. (Gyulai Pál) Már az egész héten látszott valami kedvetlenedés a töltésen a nép közt. (Tömörkény István) Legyen a költő hasznos akarat, | a többi nép | csak érdeket ismer: | beszéljen ő érdektelenűl. (Szabó Lőrinc)
8. (többes számban) (népies) Emberek. Miféle népek ezek? □ A kurucok kevély népek. (Jókai Mór) A sétautak úgyszólván öntötték a népeket. (Mikszáth Kálmán) A népek hol kinevették őket, hol zavartan hümmögtek. (Móra Ferenc) || a. (jelzővel) Bizonyos emberek, akiket meghatározott kapcsolat köt össze, és azonos tulajdonság, sajátság jellemez. Derék, dolgos, komisz, szedett-vedelt nép. Szorgalmas, rendes nép lakik a mi falunkban. □ [A házat] a komámék lakják. Nagyon jó nép. (Tolnai Lajos) A söntés, mint a kaptár, zsong vasárnap, Az úri népek várni idejárnak. (Juhász Gyula)
Közmondás(ok): A nép szava Isten szava: a) a nép kívánságait, követeléseit tiszteletben kell tartani, teljesíteni kell; b) nagyon nagy erő a közvélemény.