Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

MŰVELTSÉG [művelcség v. műveltség] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban), (régies) míveltség
  • 1. Azoknak az anyagi és szellemi értékeknek összessége, amelyeket az emberi társadalom történelme folyamán létrehozott; kultúra, művelődés (2). Az emberi műveltség; a műveltség színvonala. □ Száz vas-útat, ezeret! | … Ezek a föld erei, Bennök árad a müveltség. (Petőfi Sándor) Forgassuk az emberi művelődés történetét, s lássuk meg benne, miképpen indul ki az ősember a sötét állati területből … s mint halad … az évezredeken át … a műveltség világútján. (Gárdonyi Géza) || a. Ennek megnyilvánulása vmely korban, ill. vmely társadalmi tevékenység területén. Irodalmi, technikai, természettudományosklasszikus műveltség; korszerű műveltség;latinos ókori műveltség.
  • 2. (birtokos személyraggal) A műveltség (1) azon elemeinek összessége, amelyeket vki elsajátított, magáévá tett. Vkinek az általános műveltsége. Nagy műveltsége van. Van némi zenei műveltsége. □ Alkalma volt fitogtatni irodalmi műveltségét. (Babits Mihály) || a. Vkinek a művelt (1, 1a) volta, amely kül. a tapintatos, mások iránt figyelmes magatartásban nyilvánul meg. Minden megnyilatkozásából kitetszik műveltsége. Nem sok iskolát végzett, de lelki műveltség dolgában sok tudós is példát vehetne tőle.
  • Szóösszetétel(ek): 1. műveltségellenes; műveltségház; műveltségterjesztő; műveltségtörténet; 2. közműveltség; szakműveltség.
  • műveltségi; műveltségű.