A magyar nyelv értelmező szótára

NYEL [e] ige -t, -jen [ë]

• 1. tárgyas <Vmely anyagot, főleg táplálékot> a nyelv és a nyelőcső izmainak segítségével száján és torkán át a gyomrába juttat, v. igyekszik juttatni. Nyeli a galuskát, az orvosságot, a vizet; tűt nyel: <rendsz. öngyilkossági szándékból>. Sokat nyelt egyszerre. Szóláshasonlat(ok): úgy ül (v. áll), mintha → karót nyelt volna. □ A kedves és jó Marika … öngyilkossági szándékból szublimátkockát nyelt. (Kosztolányi Dezső) Bőrtömlőből ittam a kumiszt, vonagló ádámcsutkával nyeltem és nyeltem. (Karinthy Frigyes) || a. (tágy nélkül) Fáj a torka, nem tud nyelni. Rosszul nyelt. || b. tárgyas <Ártalmas v. nem kívánatos anyagot> szándéka, akarata ellenére – az izmok reflexes működése folytán – így nyelőcsövébe v. a gyomrába juttat. Gombot nyelt. A pici csecsemő nyálat, vizet nyelt.
• 2. tárgyatlan (-t ragos mértékhatározóval is) Ilyen izommozgást végez, gyak. azért, hogy nyugalmat erőltessen magára, fegyelmezéssel magába fojtson vmely megjegyzést v. indulatot. Nyelt egyet; nagyot nyelt. Nem szólt, csak nyelt. □ Káka közt egy-egy gém nyakát nyujtogatja, Nagyot nyel, és aztán Fölemeli fejét s körülnéz kényesen. (Petőfi Sándor) Pétör egyet szippant és egyet nyel. Aztán még egyszer szippant, de most már nem nyel hozzá. (Móra Ferenc) || a. tárgyas <Állandósult szókapcsolatokban:> efféle izommozgással igyekszik magába fojtani <vmely indulatot, kellemetlen érzést>. Keserűt nyel; sok mérget nyel: sok bosszúságot elvisel. □ Láttam veszélyes tájadat, oh Sziget! | … Itt késve mérgét nyelte az agg török; Itt táboroztak népei dölyfösen. (Vörösmarty Mihály) Keserüt nyeltem, ah, gyakorta; De jött rá mindig édes iz. (Reviczky Gyula) || b. tárgyas (tárgy nélkül v. -t ragos mértékhatározóval is) (átvitt értelemben) <Vmely neki kellemetlen dolgot, kül. dorgálást, szidalmat> szó nélkül kénytelen hagyni. Eleget, sokat nyel. Nyelnem kell a kifakadásait. Neki is nyelnie kell. Volt mit nyelnünk, amiért elkéstünk. □ És te mit tettél? – Mit? Azt, amit mindig. Nyeltem. (Kosztolányi Dezső)
• 3. tárgyas Mohón eszik v. iszik vmit; habzsol. Nézd, hogy nyeli a galuskát! Ne nyeld oly mohón azt a forró ételt. Szóláshasonlat(ok): nyeli, mint → kacsa a nokkedlit. □ Toldi a jó késsel a cipót fölszelte, S a cipóval a hust jóizűen nyelte. (Arany János) Kóbor kutyaként jár a szél, | nagy, lógó nyelve vizet ér | és nyeli a vizet. (József Attila) || a. Csak úgy nyeli a levegőt: <rendsz. jó levegőn> nagyokat lélegzik. || b. tárgyas (átvitt értelemben) <Élményt, kül. szót> szemmel láthatóan mohó érdeklődéssel, élvezettel figyel, les, hallgat, néz, magába fogad. Szemével nyeli a látottakat. Nyeli az előadó szavait. □ Az öreg Pál csakúgy nyelte a szót. (Mikszáth Kálmán) A kis magyar falvak porában nyeltem a gyermekkor édes emlékeit. (Móricz Zsigmond)
• 4. tárgyas <Port, gáznemű anyagot> lélegzés közben magába szív. Nyeli a füstöt, a gázt, a port. □ Eggyütt vitézkedtünk, eggyütt nyeltük a harcok porát. (Csokonai Vitéz Mihály)
• 5. tárgyas (átvitt értelemben) <Likacsos v. üreges anyag, szerkezet> nagy tömegben, gyorsan magába fogad vmit. A föld csak úgy nyeli az esőt. A hordó nyeli a vizet. A kohó nyeli a vasat. A kazán nyeli a szenet. || a. tárgyas (átvitt értelemben) <Vállalkozás, tevékenység vmely szükséges anyagot> ismét és ismét megkíván, igen nagy mértékben fogyaszt. Az üzlet nyeli a pénzt. Az építkezés nyeli a téglát.
• 6. tárgyas (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Víztömeg v. (ritk.) megnyíló föld rajta levő dolgot, embert> magába fogad, elborít, magába temet. Magába nyel: elnyel. □ Ez a Vid oly csodálatos nekem | … Zavart ügyemben kell szeretnem őt, S ha félve is, feléje hajlanom, Mint a hajósnak szirtok élihez, Midőn hajóját már habok nyelik. (Vörösmarty Mihály)
• 7. tárgyas (átvitt értelemben, bizalmas) <Gyorsan mozgó jármű nagyobb távolságot> gyorsan befut, fogyaszt. Az autó, a mozdony nyeli a kilométereket.
• Szólás(ok): ld. éhkopp, korty.
• Igekötős igék: benyel; elnyel; lenyel.
• nyeldes; nyelet; nyelhető; nyelő.