NO mondatszó, (erősebb nyomatékkal,
ritka) nó (hanglejtésével, hangsúlyával gyakran beleolvad az utána következő mondatba, ilyenkor írásban nem tesznek vesszőt utána; szerkezetileg azonban ilyenkor sem illeszkedik bele a mondatba) (
bizalmas)
- I. <Akarati mozzanat kifejezésére v. akaratnyilvánítás színezésére.>
- 1. (felszólítással kapcs) <Biztatás, sürgetés kifejezésére, ill. bevezetésére.> No, mondjad már végre! No igyál! No csak szaporán! □ No ne légy gyerek, felelj hát! (Mikszáth Kálmán) No ki vele
! Mongya kend, amit köll! (Móricz Zsigmond) || a. (erős hangsúllyal) <Erélyes unszolásként.> Gyere no! Igyál no! No, menjünk már! □ Beszélj már nó! kiált az egyik pajtás. Vas Gyere le nó. (Tolnai Lajos) || b. <Alvó személy költögetésében, nógatásában>. Kelj fel már, no!
- 2. (felszólítással kapcs.) <Cselekvésre biztató szóként, sürgetés nélkül>. No gyerünk! No induljunk! □ A torkod fáj? Lássuk no: mutasd a nyelvedet. (Gárdonyi Géza) Ha tetszik, rántottát is csinálhatok.
Csináljon no: kettőnknek, és aprítson alá egy kis szalonnát. (Gárdonyi Géza) Igyunk, no. Az ital bátorságot ád
(Krúdy Gyula)
- 3. <Gyöngéd kérésre, kérlelésre.> Gyere ide no! No igazán, mutasd meg! □ No, ugyan kóstolja meg, mit szól hozzá? (Mikszáth Kálmán) No szerelmem, gyere menjünk a mezőre, illatoznak künn a mandragórák. (Babits Mihály) Miska [Erzsihez]: Nó, gyere hát, nó! [Kézen fogja].
Így, ahogy vagy! Gyere nó! (Móricz Zsigmond)
- 4. (tájszó) <Állat, főleg ló indítására, nógatására.> No Csillag, no Ráró!
II. <Kérdéssel kapcs., rendsz. sürgetésként.>
- 1. <Kérdés bevezetésére, néha megszólítással együtt>. No, mi lesz már? No, még mindig nem vagy készen?
- 2. <Kérdés után, a kérdés nyomósítására és a felelet sürgetésére.> Mire vársz, no?
- III. <Érzelmi mondatok kifejező, színező szavaként>.
- 1. <Bosszúság, bosszankodás, méltatlankodás, türelmetlenség, ingerültség kifejezésére.> No csak az hiányzik! Ne kiabálj no! No már megint itt vagy? No mi lesz? □ A nagy zaj, lárma és ugatásra előjött végre a konyhából egy élte virágában levő asszonyszemély
s megállva a tornácon, éles rikácsoló hangon kiálta le onnan. Micsoda istentelen nagy lárma az már no? (Jókai Mór) || a. Ej no: <bosszankodás, rosszallás, megütközés kifejezésére:> ej, ejha. Ej no, mit csináltatok már megint? || b. <Harag, fenyegetés kifejezésére.> No hogy az a mennydörgős mennykő
No megállj! No (hiszen) várj, majd lesz neked! □ No várj, nem tréfálsz meg, bitang! (Reviczky Gyula)
- 2. <Korholás, szemrehányás bevezetésére.> No, te alaposan rászedtél! □ No, ugyan messze elmentetek feddette őket Tóth Mihály, az egész hegyet tűvé tettük értetek. (Mikszáth Kálmán) Ábel ránézett a barátjára: No, nekem befűtöttél! (Gárdonyi Géza) || a. <Elítélés bevezetésére>. □ A zivatar miatt Cselkeyné keveset aludt s reggel az ura költögette. No fene émelygős volt hallgatnom: Alszik még az én édes napfényem! Ébredjen az én kis lusta tündérem
(Gárdonyi Géza)
- 3. <Gúny, tréfa, évődés kifejezésére.> No (hát) emeld fel, ha olyan erős vagy! No ne mondd! No mit hoztam? □ No és még mivel bízta meg a kedves Pista bácsi? kérdé [Mari] élénken nevetve. (Mikszáth Kálmán) No, melyiteknek van még kedve a mérkőzésre? kurjantott a lovát ugratva Törők Bálint. (Gárdonyi Géza)
- 4. <Ellenkezés ellentmondás, elutasítás kifejezésére.> Hagyj már, no! No még mit nem?! No persze: <ellentétes állítás bevezetéseként:> éppenséggel nem. No ugyan! (gúnyos) no bizony: csak nem gondolod? jut is eszembe! || a. <Vmely állítás után, enyhítő, jóindulatú közbevetésként, ill. enyhébb állítás bevezetésére.> Örökké elkésik; no de azért kitűnően dolgozik. □ Csak egyet sajnálok: az öreg kocsmáros Összekoccan néha jó feleségével; No de amint összekoccan, meg is békül. (Petőfi Sándor) || b. <Kételkedés, elgondolkodás kifejezésére.> No ne mondja! No, csakugyan? No, ha ez igaz
no majd meglátjuk. □ No ha ez megtörténnék szólalt fel a volt képviselő
keményen dörzsölve tüskés bajuszát
(Tolnai Lajos) || c. No nem?: ugye hogy igen?; nemde? Azt hiszem, igazam volt, nem?
- 5. <Csodálkozás, meglepetés, meghökkenés, elképedés, megütközés kifejezésére, egyszavas kérdő mondatban.> No?! No fene! No de ilyet! No csak nem? No nézd csak! No lám! No hallod? □ S te csúfolódol is? No lá, még ő haragszik! (Vörösmarty Mihály) No mit bámulsz úgy rám, mintha meg akarnál enni? (Mikszáth Kálmán) Talán ennek a tubarózsának a rettenetes szaga kábított el
. No nézd, és ez nekem nem jutott eszembe! (Ambrus Zoltán)
- 6. <Rendsz. ellentétes kötőszóval, megtorpanás, határozatlanság kifejezésére, vmely állítás visszavonására, magyarázkodásra.> Így volt, no de ne beszéljünk róla! No nem mondtam semmit. No nem azt mondom. □ No de elég ennyi ezúttal; nagyon elfáradtam. (Tompa Mihály) No nem szóltam Isten áldja meg. (Tolnai Lajos)
- 7. No (persze): <megszorítás bevezetésére.> Minden este kimaradt; no persze amikor volt pénze.
- 8. <Belenyugvás kifejezésében>. Hiába no, nem lehet másképp. No mindegy! No (de) sebaj! No, Isten neki (fakereszt)
: nem bánom, beleegyezem,
□ No hát megfogott! Megadom magamat. (Mikszáth Kálmán) Kis kordék döcögése Atkát utánunk szórja, no, szórja. (Ady Endre) || a. <Lemondás kifejezésére, gyakran keserűséget, bosszúságot is éreztetve.> Nem válaszolt, no (de) mindegy.
- 9. <Ráhagyás kifejezésében.> Kétlem, no de inkább elhiszem. No (hát) jó! Jól van no! No, nem bánom menjetek csak!
- 10. <Mentegetődzés kifejezésében>. □ Csak nem hagy tán itten? Bizony itthagyom én, tekintetes uram. Nagy a hó, hiába no. Öreg is vagyok. (Gárdonyi Géza)
- 11. <Megelégedés, elégedettség kifejezésére.> No ez derék! No (hát) ennek örülök. No látod! No, csakhogy ezt is megértük. □ És így szóla Bence: "no te öreg tenyér! | Ilyet [aranypénzt] sohsem kaptál, bezzeg viszkethetnél. (Arany János) || a. <Megkönnyebbülésnek, főleg várakozással járó feszültség feloldásának kifejezésében>. No végre! No, csakhogy megvan már! □ No, csakhogy itt vagy! Úgy vártunk, mint egy püspököt. (Mikszáth Kálmán)
- 12. <Vigasztalás, sajnálkozás, gyöngéd nyugtatás kifejezésére>. No veled jól elbántak! Nyugodj meg, no! No ne sírj! □ Magamnak semmi sem maradt! Sebaj no, majd ád az Isten! (Vas Gereben)
- 13. <Kárörömnek, elégtétel okozta örömnek, megnyugvásnak kifejezésében.> No, ez megjárta! □ No, hisz volt mit hallgatnia Lacinak! (Vas Gereben)
- 14. <A mondat végén, hangsúlyosan, az állítás, kijelentés erősítésére v. lezárásának kiemelésére>. Így volt, no. Elment, no. Hát mondtam, no. □ Öreg vagyok már no, magam megvallom. (Jókai Mór) Nem mögyök, no! (Gárdonyi Géza)
- 15. No mármost: <fejtegetésben, rendsz. új gondolatsor> bevezető formulájaként v. összefoglalás bevezetésére.FD:"Példa"/FD:"Példa"RD:"Jelentés3",CHBHBD+EHBDFD:"Példa"/FD:"Példa"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"RD:"Jelentés3",CHBHBD+EHBDFD:"Példa"/FD:"Példa"FD:"Példa"/FD:"Példa"BD+BDFD:"Példa"/FD:"Példa"RD:"Jelentés3",CHBHBD+EHBDFD:"Példa"/FD:"Példa"FD:"Példa"/FD:"Példa"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"FD:"Példa"/FD:"Példa"FD:"Példa"/FD:"Példa"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"RD:"Jelentés2",CHBHIT+EHITFD:"Példa"/FD:"Példa"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"RD:"Jelentés2",CHBHIT+EHITFD:"Stílus"/FD:"Stílus"FD:"Példa"/FD:"Példa"RD:"Jelentés2",CHBHIT+EHITFD:"Példa"/FD:"Példa"FD:"Példa"/FD:"Példa"FD:"Példa"/FD:"Példa"FD:"Példa"/FD:"Példa"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"RD:"Jelentés2",CHBHIT+EHITFD:"Stílus"/FD:"Stílus"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"RD:"Jelentés2",CHBHIT+EHITFD:"Példa"/FD:"Példa"FD:"Példa"/FD:"Példa"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"