Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

NÉPFELKELÉS főnév népfölkelés (történettudomány)
  • 1. (katonaság) <Az Osztrák–Magyar Monarchiában> az a katonai intézmény, amely nem hadköteleseket (sem a hadsereghez, sem a honvédséghez nem tartozókat) hadiszolgálatra igénybe vehetett. A népfelkelés az idősebb korosztályokat is mozgósította. || a. (katonaság) A haderőnek az a része, amely az ennek az intézménynek a keretében mozgósított személyeket foglalta magában. Áttették a népfelkeléshez. A frontra dobták a népfelkelést is.
  • 2. A nép (3) fegyveres fölkelése vmely elnyomó v. támadó hatalom ellen. Kossuth felhatalmazást kapott, hogy az Alföldön népfelkelést szervezzen. □ Midőn én, mint az ország teljhatalmú biztosa, .. népfelkelést intézendő, utamba más helyekre is bementem, azért mentem be, hogy lelkesedést ébresszek; de Szegedre azért jöttem, hogy itt a lelkesedést szemléljem. (Kossuth Lajos) || a. (ritka) Az ilyen felkelésben résztvevők összessége v. vmely egysége. □ [1849] június huszadikán ezrével lepte el a népfelkelés a tiszamelléki rónát. (Jókai Mór) népfelkelési.