NÁDOR főnév -t, -ok, -a (
történettudomány)
<A rendi Magyarországon> a király után az első közjogi méltóság viselője.
A nádor választása; az ország nádora. A nádor volt 1848-ig a felső táblának, a helytartó tanácsnak és a hétszemélyes táblának az elnöke. □ Harsog a jel, s Gúthi nádor Mint bíró helyére ül. (Kisfaludy Károly) A nádor serege fel volt állítva szép rendben. (Móricz Zsigmond)
- Szóösszetétel(ek): nádorválasztás.
- nádori; nádorság.