Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

MÚLTA [ú v. u] főnév (személyragos) ..tát
  • 1. (irodalmi nyelvben) Múlása, elmúlása. □ Várom a barna felleget, Multát a színnek, fénynek, vágynak. (Ady Endre) 2. (-n ragos alakban, névutószerűen) Múltán: a) miután az előtte álló szóval kifejezett idő(szakasz) elmúlt. Hosszú évek múltán visszatért. □ Idő múltán a nagy csuka megeszi a kis csukát. (Tömörkény István) Ősz múltán fölvette téli kabátját. (Kosztolányi Dezső); b) (ritka) az előtte álló szóval kifejezett cselekvés, folyamat befejeződése után. □ S harag multán urunk Ismét magához int. (Petőfi Sándor) Most csendes a bú, mint ha éji vész Multán a hold fájdalmasan kinéz. (Arany János)
  • 3. (-val ragos alakban, névutószerűen) Múltával: miután az előtte álló szóval kifejezett idő v. (ritk.) cselekvés lefolyt; múltán. Évek, hetek múltával; idő múltával: jó idő múlva. □ Ebéd múltával… megszólítá a basa a jóllakott urat. (Jókai Mór)