NOHÁT mondatszó
(hanglejtésével, hangsúlyával gyakran beleolvad az utána következő mondatba, ilyenkor írásban sem tesznek vesszőt utána; szerkezetileg azonban ilyenkor sem illeszkedik bele a mondatba) (
bizalmas)
Általában nahát.
- 1. <Elhatározás, eltökéltség, elszánás bevezetésére.> □ Nohát, azt mondja elkomolyultan, én már nem megyek tovább. (Gárdonyi Géza)
- 2. <Enyhe fenyegetés bevezetésére.> Nohát, csak azt merd megtenni!
- 3. <Megelégelés, sokallás bevezetésére.> □ Mit mond ön? Hogy a kisasszony egy kalandor! Nohát elég volt, önök olyan ostobák
(Bródy Sándor)
- 4. (népies) <Ráhagyás, beleegyezés, beletörődés, megengedés kifejezésében>. Nohát, nem bánom, ott leszek! □ De a lovat [= a falovat] is nagyon szeretném egy kicsit. Nohát egy kicsit megkapod, add csak oda Pista fiam, hadd rúgja meg. (Móricz Zsigmond)
- 5. <Tagadás v. igenlés bevezetésére, annak érzékeltetésére, hogy a közlést elgondolkodás előzte meg.> Nohát, én nem hiszem. Nohát igen, így van a dolog.
- 6. <Hosszabb történet, elbeszélés után, ősszegező megállapítás bevezetésére:> egyszóval; tehát. Nohát ez az ügy be van fejezve. Nohát ez nem sikerült.
- 7. <Párhuzammal kapcsolatos következtetés bevezetésére>. □ Megengedik önök, hogy a gyermek más szemmel nézi a holdat, mint az agg. A földmíves is más szemmel, mint a csillagász. Valamennyinek szép, de valamennyinek más. Nohát a nő is ilyen. Önöknek arany, nekem föld. (Gárdonyi Géza)
- 8. <Párbeszédben, az előzőktől eltérő tárgykörű kérdés bevezetésére>. □ Hogy hívnak? Varsányi Imrének. Hány esztendős vagy? Harminc. Nohát lássuk mi hírt hoztál? (Gárdonyi Géza)
- 9. <Enyhe dorgálás kifejezésében>. Nohát, ezt elrontottad.
- 10. (erősebb hangsúllyal) <Párbeszédben, helyeslést, a hallottakkal való egyetértést jelentő közlés, kérdés után, a helyesebb nézet hangoztatójának önérzetes megnyilatkozásaként:> ugye megmondtam? [Mégis neked volt igazad.] Nohát!