NÉNE [e] főnév nénét, nénje [nénnye], többes számban nénjei v. (
ritka) nénéi (rendsz. birtokos személyraggal)
- 1. (kissé népies, elavulóban) Idősebb nőtestvér <fiatalabb testvéréhez való viszonyában; gyak. megszólításként, keresztnévvel is>. Vkinek édes nénje. Kedves néném! Hárman vagyunk testvérek: van egy néném meg egy öcsém. Margit nénéd már jobban van? □ Kis Bodor, a hősnek legutolsó gyermeke, nyájas Kedvü fi;
jó nénéit mosolyogva fenyíti. (Vörösmarty Mihály) Hát ahogyan a csodák jönnek, Úgy írtam megint ezt a könyvet
Se nem harcnak, se nem békének: Édes anyám halott nénjének. (Ady Endre) A felesége nénje
javában főzi
, a feketét. (Gelléri Andor Endre) || a. (birtokos személyraggal) Nagynéni v. általában idősebb rokon nő, néni. A néném és a nagybátyám. □ Ki szerethetné az édes nénémet jobban, mint én! (Mikes Kelemen) Sára
nénéd, az édesanyád testvére,
mindenikünket telefröccsent sárral. (Ady Endre) Lidi nénémnek öccse
| kenyéren élte éveit | s nem volt azúrkék paplana. (József Attila)
- 2. (gyak. birtokos személyraggal) (népies, kissé régies, bizalmas) Idős(ebb) (közeli) ismerős nő, főként parasztasszony <rendsz. megszólításként, (kereszt)névvel is>. Hogy van, kedves néném? Erzsi néne túrót árul a piacon.
- 3. (régies) Apáca, nővér (3). A szürke nénék kolostora. □ A növendék apácák az oltár mögé menekültek, a felriadt nénék serege
rohant a főajtónak. (Jókai Mór)
- Szóösszetétel(ek): testvérnéne; unokanéne.
- nénéz.