MORDÁLYÉGETŐ [ly-é] főnév
1. (
elavult) Olyan személy, aki másokkal együtt bandába állva, gyilkoló, pusztító szándékkal házakat perzsel föl. □ Bérlett gyújtogatónak adta el magát, mordályégető lett. (Jókai Mór) Pató Marcinak hitták a kivégzettet, a mordályégetők bandájából való volt. (Mikszáth Kálmán)
- 2. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) A hagyományokat nem tisztelő, felforgató, destruktív személy. □ Bús ördögök, szent mordály-égetők, Én veletek megyek. (Ady Endre) Följelentettek, hogy én olyan elvetemedett mordályégetővel árulok egy gyékényen, mint Darwin. (Móra Ferenc)