NEVETSÉG [neveccség] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
- 1. Gúnyos, hangos, harsány nevetés. Nevetség tárgya vki, vmi: az, akin, amin nevetnek, akit, amit kinevetnek; nevetség tárgyává válik; nevetségbe fullad vmi. □ Pejkó, eszes állat!
| Hegyre föl a kondért s tüzelő fát hozzad; Lessz a barátok közt odafenn nevetség: De csak átkom szűnjön, azok hadd nevessék! (Arany János) Félt, hogy nagy nevetség lesz abból
(Móra Ferenc)
- 2. Nevetésre fakasztó, nevetésre ingerlő dolog. Mozgása kész nevetség. □ Ni mint biceg, sántít, hogy szinte nevetség
(Mikszáth Kálmán) Nagy nevetség, hogy nem vétettem | többet, mint vétettek nekem. (József Attila) || a. (ritka) Nevetséges dolog. □ Álmodni?
Ah, milyen nevetség! (Reviczky Gyula)
- Szóösszetétel(ek): köznevetség.