Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
NEMESSÉG [ë-ë v. e-e v. e-ë] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. (történettudomány) Az uralkodó által adományozott nemesi rang, cím, jelleg. Nemességet adományoz vkinek. Nemességet kapott. Nemességért folyamodott az uralkodóhoz. A király nemességre emelte a családot. □ A keresztelés nem szükségesebb az üdvösségre, mint Magyarországban a nemesség, hogy az ember becsülettel elélhessen. (Eötvös József) A Hoffmann-család nemességet szerzett, s a gróf igen tüsszög rajta. (Gárdonyi Géza)
2. (történettudomány) <Feudális társadalomban> a kizsákmányolt jobbágysággal szemben álló földesúri osztály zömét alkotó nemesek összessége. → Bocskoros nemesség; a magyar nemesség; a nemesség jogai; a nemesség szűz ← vállai; a vármegye nemessége. □ Lajos Vala bosszúálló kemény készületben; A nemesség is már csapatait hozza, Száz, vagy ezer számmal, kire hogy van osztva. (Arany János)
3. (átvitt értelemben, választékos) Erkölcsi, lelki, szellemi magasabbrendűség: nemeslelkűség. Erkölcsi, lelki, szellemi nemesség. □ Arca vonásaiban megtisztult nemesség tükrözé magát. (Jókai Mór) Régen letűnt idők félig szent, félig őrült, olykor szegény bűnös emberei ők A nemességnek és gyöngeségnek furcsa keverékei. (Krúdy Gyula) || a. (átvitt értelemben, választékos) Vmely erkölcsi, lelki, szellemi tulajdonsásnak kiemelkedő, értékes volta. Az erkölcsök, az érzés(ek), a gondolkodás, a lélek v. lelkület, a szív nemessége. □ A latin nyelv híjával volt a görög hajlékonyságának, nemességének. (Ambrus Zoltán)