A magyar nyelv értelmező szótára

NEM [2] [e v. ë] határozószó, mondatszó és főnév

• I. határozószó <Általában tagadás kifejezésére negatív fogalom képzésére haszn. szóként; nyomósítva: egyáltalában nem; éppen nem; éppenséggel nem; igazán nem; nem és nem; ezerszer nem; gyengébb v. bizonytalan állítás kifejezéseként rendsz. így: nemigen; nem éppen.>
• I. <Mondat, ill. mondatrész tagadására.>
• A. <Egyszerű tagadásban.> A. <A tagadás az egész mondat tartalmára, ill. az állítmányra vonatkozik.>
• 1. <Igei állítmány tagadására, ezt megelőzve.> Nem esik az eső. Nem törődik a pletykákkal. Nem tudja a leckét. □ Romlásnak indult hajdan erős magyar! | Nem látod Árpád vére miként fajúl? (Berzsenyi Dániel) Az nem lehet, hogy annyi szív Hiában onta vért. (Vörösmarty Mihály) Kik szabadon éltek haltak, Szolgaföldben nem nyughatnak. (Petőfi Sándor) –11 <Igekötős igével kapcs. rendsz. az ige előtt; az igekötő az ige után.> Nem állhatja meg, hogy … nem ment el. Nem öltözött fel. Nem mondhatom meg. □ [Anyám tyúkja.] Eszébe jut, kokodákol, S nem verik ki a szobából. (Petőfi Sándor) A mérleg … mozgott és nem állt meg eredményt mutatni. (Mikszáth Kálmán) –12 <Főleg nyomatékos tagadásban igekötő, tagadószó, ige sorrendben.> Meg nem mondja az semmi kincsért. Innen ugyan el nem viszed, ha addig élek is. –13 <Főleg érzelmileg színezett mondatban. gyak. olyan tagadó alakú kérdésben, amelyet közlésként értünk, amelyre nem várunk feleletet, v. amelyre igenlő feleletet várunk; főleg bosszúság, felháborodás v. káröröm kifejezésében; az el nem váló igekötő előtt.> Nem elfelejtettem! Nem megmondtam?! –14 <Fog igével szerkesztett jövő idejű összetett igealak esetén a segédige előtt.> Nem fogsz enni? Nem fogja megtudni. □ Feddő kérdésem nem fogja zavarni nyugalmad. (Petőfi Sándor) Az én Rozáliám nem mókus, s nem fog semmiféle fára felkapaszkodni. (Mikszáth Kálmán) –15 <A volt, lesz, ill. lenne, volna tagadásában a nincs ige hiányzó jelentő mód múlt és jövő idejű, valamint feltételes módbeli alakjainak pótlására.> Nem volt ideje. Nem voltak egy nézeten. Nem lesz otthon. Ehhez nem volna türelmem. □ Nincsen, nem volt, nem is lészen, Ki asszonytól született, … | Hogy Ámor rajt erőt nem vett. (Kisfaludy Sándor) Vagy igaz világ lesz, Vagy nem lesz itt semmi. (Ady Endre) –16 <Igenévvel kapcs. ige mellett rendsz. a ragozott ige előtt.> Nem akar ← vmit tenni; nem akar dolgozni; nem megy sétálni; nem tud hallgatni. □ Sehonnai bitang ember, Ki most, ha kell, halni nem mer. (Petőfi Sándor) Marcsi azt hiszi, hogy szerelmes egy volt tanárjába … ő ráér erre a fényűzésre, nem kell férjhez szaladnia kenyérért. (Kaffka Margit) Nem tudtam én dalolni nektek az újról, csak a régiről, nem tudtam én dalolni nektek a földről, csak az égiről. (Kosztolányi Dezső) –17 <Állandósult szókapcsolatokban is az ige előtt.> Nem lő bakot; nem tesz eleget a követelményeknek. –18 (ritka, tájszó) <Kérdő mondatban az igei állítmány tagadása esetén a tagadószóhoz függesztett -e kérdőszóval.> □ Nem-é viperákat keblemben neveltem? (Zrínyi Miklós) –19 (tájszó, a köznyelvben helytelen) <Függő kérdésben, az előbbi formában.> Megkérdezte,hogy nem-e jössz el. || a. <Kérdő határozószó ismétlése után, annak érzékeltetésére, hogy a határozószóval kifejezett körülmény ismeretlen.> → Hogy, hogy nem? Hol volt, hol nem volt: (népmesék kezdő fordulata. □ Honnan támadt, honnan nem, egy falusi kastély állott az fit közepén. (Mikszáth Kálmán) || b. (ritka) <Egyetlen kérdő határozószó után, az előbbi értelemben.> □ Egyszerre csak honnan nem veszi magát, elsuhan mellette János király. (Mikszáth Kálmán)
• 2. <Névszói állítmány tagadásában, a névszó előtt.> Nem tréfadolog ←. Ez kérés, nem parancs. Egy hét nem a világ. Nem vitás, hogy ő a nyertes. Ez nem igaz. Ez nem ugyanaz. Kétszer kettő nem öt. □ Leveles dohányát a béres leveszi A gerendáról, és a küszöbre teszi … Pipát húz ki, rá tölt és lomhán szipákol, S oda-oda néz: nem üres-e a jászol? (Petőfi Sándor) Gyilkosa hát nem ez. (Arany János) Nekem az öröm nem öröm, Fejfájás a mámor és a hírnév. (Ady Endre) A harcot … | békévé oldja az emlékezés | s rendezni végre közös dolgainkat, | ez a mi munkánk; és nem is kevés. (József Attila)
• 3. <Igei-névszói állítmány tagadásában a van ige jelen 1. és 2. személyű, ill. múlt és jövő idejű bármely alakjának előtte áll.> Nem vagyok kovács. Nem volt rossz ember. Nem lesz nehéz megválni tőle. □ Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! (Petőfi Sándor) Hajtson szentlélek, vagy a korcsma gőze: Röpülj hajóm, Én nem leszek a szürkék hegedőse. (Ady Endre)
• 4. <Szembeállítást kifejező mondatban a hiányzó, de az előző mondatból ismert állítmány tagadására>. Mindent elhiszek, de ezt az egyet nem. Az arcára emlékszem, de a hangjára nem. □ Mindenkinek barátság, kegyelem, Csak a királyoknak nem, soha nem! (Petőfi Sándor) Minden nő veszedelem! – Annuska nem! (Gárdonyi Géza) Én ismertem a kapujukat, a házat nem, de a kaput igen. (Móricz Zsigmond) B. <Egyéb mondatrész tagadásában, a tagadott mondatrészt megelőzve.> Nem éppen ←; nem szinte ←; nem sokat → teketóriázik. Nem a kutya ette meg a szalonnát. Nem mindenki az, aminek gondolja magát. Nem pénzt várok, csak elismerést. Nem a kertben lesz a mulatság, hanem a nagyteremben. Nem dicsekvésből mondom, csak az igazság kedvéért. Nem itt van a helyed. Nem úgy van mint volt régen. Nem becsületes embernek való foglalkozás volt az. Nem az apja lakásában lakik. □ Vizyné nem mingyár vonta vissza kezét. (Kosztolányi Dezső) Nem az énekes szüli a dalt: | a dal szüli énekesét. (Babits Mihály) Nem én kiáltok, a föld dübörög. (József Attila)
• B. <Kettős, ill. párhuzamos tagadásban>.
• 1. <Tagadó értelmű általános névmás v. általános határozószó mellett az állítmány tagadására.> Soha meg nem tenném. Nem láttam senkit és semmit. □ Soha még épület nem hatott annyira Malinkára, mint ez a vén fészek. (Mikszáth Kálmán) Nincsen e világon, Nem maradt már semmi… (Ady Endre) || a. (régies) <Tagadó értelmű általános névmással v. ilyen határozószóval és is szóval kifejezett tagadás mellett az állítmány tagadására.> □ Az ebédre nem kell senkit is megvárnom. (Petőfi Sándor) Emberösmeretben senkivel is nem cserélek. (Tolnai Lajos) || b. <A kiemelt állítmány tagadására olyankor, amikor keveslést, erős lefokozást jelentő másik mondatrészt se-vel v. sem-mel nyomatékosan tagadunk.> Nem szólt egy szót sem. Nem írt egy betűt se. Nem tiltakozott egy szóval se. □ Én bizony nem várok egy napot se. (Mikszáth Kálmán)
• 2. <A sem, se tagadószóval együtt két v. több egynemű mondatrész párhuzamos tagadásában, úgy, hogy a nem mindig az állítmány előtt áll, a sem, se pedig a párhuzamosan tagadott mondatrész előtt, ill. – ha az az állítmány – a nem előtt.> Nem láttam sem az arcát, sem az alakját. Se nem ír, se nem üzen. Három napja se nem eszik, se nem iszik. □ Nem vagyunk mi sem közvélemény, se országgyűlés. (Mikszáth Kálmán) Sem utódja, sem boldog őse, Sem rokona, sem ismerőse, Nem vagyok senkinek. (Ady Endre) || a. <A sem, se tagadószóval együtt két egyenrangú mondat párhuzamos tagadásában, úgy, hogy a sem, se a mondatok elején, ill. a mellékhangsúlyos előkészítő rész után áll, a nem pedig az állítmány előtt.> Sem a pénzt nem fizette ki, sem az árut nem küldte vissza. □ Jancsinak sem szíve nem vert sebesebben E szókra, sem nem lett haloványabb színben. (Petőfi Sándor)
• II. <Negatív, ill. ellentétes fogalom képzésére; olykor egybeírt, ritkán kötőjellel írt összetétel előtagjaként is haszn.>
• 1. <Vmely fogalom tagadásával a megfelelő negatív fogalom képzésére.> Az én és a nem-én; nem hivatalos látogatás; nem marxista filozófia; az ország nem magyar lakossága; egy nem létező személy; ki nem elégített vágy; meg nem történtté tesz vmit; meg nem felelés esetén; a terv nem teljesítése; a tények nem ismerése; a törvény nem tudása nem mentség. □ Ez, mint nem polgár, bétolakodik. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Elég nem igazságos az … (Mikszáth Kálmán) Mikor mondunk már egy nagyot Mi, elnyomottak, összetörtek, Magyarok és nem magyarok? (Ady Endre)
• 2. <Óvatos v. szándékosan mérsékelt állítás kifejezésére az ellentétes fogalom tagadásával.> Nem buta: meglehetősen okos; nem egy ←; nem egyhamar ←; nem egykönnyen ← nem egyszer: meglehetősen sokszor; nem kis ←; nem kisebb ← ember, mint …; nem nagy: kicsi, csekély; nem sok: kevés; nem rossz ←. □ Fényt űz csinált érzelmivel nem egy, Kinek világát csak divat teszi. (Arany János) Nem kis kíváncsisággal szemlélik a kutyák ingerült ugatásának okozóját. (Mikszáth Kálmán) || a. <Nélkül névutós határozó előtt annak a kifejezésére, hogy a határozóban kifejezett körülménynek inkább az ellenkezője v. éppen az ellenkezője áll fenn; a hatnak gyak. minden jelzője van.> Nem (minden) célzás, él nélkül; nem (minden) gúny, irónia nélkül. □ [Az unalmas este agyonütésére] vállalkozom most, de megvallom, nem minden raffinéria nélkül. (Mikszáth Kálmán) III. <Állító tartalmú közlésnek, kérdésnek v. felszólításnak tagadással való körülírásában.>
• 1. (ritka) <Erős állításnak a tagadás tagadásával való kifejezésében>. Nem hiszem, hogy nem jön el: valószínűnek tartom, hogy eljön; nem lehet el nem hinni v. nem elhinni: okvetlenül el kell hinni; lehetetlen észre nem venni.
• 2. <Felkiáltásban, kérdő szóval, csodálkozás, megütközés v. felháborodás érzékeltetésére.> Miket össze nem beszélt! □ Bátyám uram, mit nem kell hallanom? (Petőfi Sándor) Mennyi hízelgő szót nem hall ilyenkor a bíró! (Arany János–Arisztophanész-fordítás) || a. <Megütköző felkiáltásban rendsz. csak szóval, annak érzékeltetésére, hagy a feltevés majdnem képtelenség>. Csak nem veszed föl ezt az ódivatú kalapot?! □ Csak nem járhatok gyalog. | Én magyar nemes vagyok! (Petőfi Sándor) || b. <Csak v. (csak) tán szóval bevezetett, megütközést kifejező kérdésben, annak érzékeltetésére, hogy a kérdés inkább állításnak veendő.> Csak nem ment el az eszed?! Tán nem ettél meszet?! □ Csak nem háborodtál talán meg? (Gárdonyi Géza) || c. Még mit nem: <kérésnek, közlésnek nyomatékos visszautasítására:> szó sem lehet róla! [Apám, végy nekem egy biciklit!] – Még mit nem! □ Egy gallérravalót még adok. – Még mit nem – szólt Janka felindulva. – Dehogy is ad! (Móricz Zsigmond) || d. <Csuda, fene, ördög stb. szóval együtt, vmely tagadó kijelentés nyomatékos visszautasítására, a szókapcsolat kb. egyértékű ezzel: dehogynem.> Nem a csudát! Nem az ördögöt! [Én már tovább nem kapálok!] – Nem a fenét! Muszáj! □ Ha nekem ilyen gazdag apám lenne, nem dolgoznék. – Nem a fenét! (Nagy Lajos)
• 3. <Igenlő feleletet váró szónoki kérdésben, felkiáltásban>. Nem megmondtam előre? Hát nem nagyszerű? □ De, szabadság, mért halvány az orcád? | Szenvedésid emléke szállt hozzád? | Vagy nem tettünk még eleget érted? (Petőfi Sándor)
• 4. <Kérdés formájú szigorú, sürgető parancs nyomósítására, annak érzékeltetésére, hogy a parancs nem teljesítése esetén megtorlás következik>. Nem hallgatsz ←? Nem teszed le rögtön azt a kést?! Nem takarodsz innen?!
• 5. (régies) Hogy is nem: <m értékű kifejezésként:> hát persze, hogy …; természetesen. □ Én meg elpirultam, oh de hogy is nem … (Czuczor Gergely)
• 6. <Szemrehányó kérdésben annak érzékeltetésére, hogy a beszélő az ellenkezőjét várja v. teszi föl>. Nem sül ki a szemed? □ Nem szégyenli magát ilyeneket beszélni? (Mikszáth Kálmán)
• 7. <Kérdésben, szerény v. udvarias unszolás kifejezésére.> Nem parancsol még húst? □ Anyám, álmodtam én is egyet, Nem fejtenéd meg, mit jelent? (Petőfi Sándor) "Haragszom rád"-ot játszunk odabent. Nem tart velünk? (Mikszáth Kálmán) || a. <Kérdés alakjában kifejtett szerény javaslatban, abban az értelemben, hogy a tagadott cselekvés ellenkezője a beszélő számára kívánatos.> Nem jönne velem egy darabon?
• IV. <Kötőszó v. határozószó, ill. ilyennel bevezetett kifejezés módosítására>.
• 1. Míg… nem: <kötőszóval bevezetett időhatározói mellékmondatban, a "nem" az állítmány előtt, ill. – igekötős ige esetén – az alapige előtt áll, s a szókapcsolat azt jelenti, hogy a főmondatban foglalt cselekvés, ill. történés annak a cselekvésnek, ill. történésnek bekövetkeztéig mint határpontig tart, amely a mellékmondatban tagadó alakban van kifejezve.> Addig sirdogált, míg el nem aludt. Várj, míg vissza nem jövök. □ Ki ne jöjjetek semmi zajra, míg én ki nem hívlak. (Mikszáth Kálmán)
• 2. Majdhogy … nem: <a tagadószó az állítmány, ill. – igekötős ige esetén – az alapige előtt áll:> kicsi híján; majdnem. Majdhogy bele nem halt. □ Márton úr majdhogy ki nem jött a flegmájából. (Jókai Mór)
• 3. Aligha … nem: <a tagadószó az állítmány ill. – igekötős ige esetén – az alapige előtt> valószínűleg; majdnem bizonyosan … Aligha eső nem lesz. □ Én beléptem, ő rám nézett, Aligha meg nem igézett. (Petőfi Sándor) Aligha Gyulai P. is e rétbe nem vágta kaszáját. (Arany János)
• II. mondatszó <Mondat, ill. tagmondat értékű szóként>.
• 1. (bizalmas) Eldöntendő kérdésre adott tagadó feleletként. [Mégy a színházba?] – Nem. [Láttad a Balatont?] – Még nem. [Döntöttek már a kérdésben?] – Tudtommal nem. [Meggyógyult már a gyerek?] – Bizony nem. □ Nem hitte? – Persze, hogy nem. (Mikszáth Kálmán) || a. <Igenléssel összekapcsolva, eldöntendő kérdésre adott kitérő v. bizonytalan. feleletben.> Igen is, nem is: bizonyos szempontból úgy van, más szempontból nem úgy van; egyrészt úgy van, másrészt nem úgy van. [Akarsz házat venni?] – Igen is, nem is, mert sok a gond vele. □ Mit felelt? – kérdezte mohón. – Mondd hamar! Igen? Nem? – Ahogy vesszük. Igen is, nem is. (Ambrus Zoltán)
• 2. <Állítást követő tagadó feleletként, udvarias beszédben, rendsz. tagadó mondattal együtt>. [Esni fog.] – Nem, szó sem lehet róla. [Most ő az elnök.] – Nem, már nem az. || a. <Vmely. elhangzott állítást tagadó feltételes mód mellékmondatként.> Fog fizetni; ha nem, akkor bepöröljük.
• 3. <Kérdő hanglejtéssel, tagadó értelmű közlésre adott feleletül, gyak. a meglepetés, meghökkenés, megütközés, rosszallás, fenyegetés kifejezésére.> [Nem megyek a színházba.] – Nem? [Nem tartok veletek.] – Nem? Aztán miért? || a. (népies) <Ugyanilyen előzmény után, -e kérdőszóval nyomósítva, meghökkenés, rosszallás v. fenyegetés érzékeltetésére.> [Nem csináltam meg a feladatot.] – Nem-e? Hát aztán?
• 4. <Csak szóval, kérdő formában, hitetlenkedés, csodálkozás kifejezésére.> [Megnősült a Pista.] – Csak nem? □ Én tégedet akarlak ajánlani. – Csak nem? – lihegte Koperecky, és csupa ragyogás lett az arca. (Mikszáth Kálmán)
• 5. <Előző tagadó közlés v. kérdés nyomósítására, erős hangsúllyal.> □ Nem a tehertől fél, amelyet húznia kell majd, Nem! hanem a hámtól, mely korlátozza futását … (Petőfi Sándor) Nem méla, hosszú vont litániák Cukros hullámút untan szürcsölő |Egek lakója! Nem! Új isten ez. (Tóth Árpád)
• 6. <A beszélő saját szavainak helyreigazításaként, ill. ilyen helyreigazítás előkészítéseként.> Ez hiba volt; nem: vétek. □ Akár ellenség megszállta falut felgyújtani… vagy verseket írni …: az neki egyforma munka, nem: gyönyörűség volt. (Jókai Mór)
• 7. <Felkiáltásként, felháborodás, tiltakozás kifejezésére.> □ Nem! Ezt a hazárdjátékot nem nézhetem tovább! (Jókai Mór)
• 8. <Akár … akár páros kötőszóval kapcsolt választó mondatok első, állító értelmű tagmondatának egy szóval való tagadására, az összetétel második tagmondatként.> Akár hiszed, akár nem; akár helyes, akár nem. □ Szobájában, akár válik díszére, akár nem a zöld ripszgarnitúrának, egy szuszék áll. (Mikszáth Kálmán)
• 9. <Az előző tagmondatban állított tényállás részleges tagadásaként, olyankor, amikor a két tagmondat páros is kötőszóval van kapcsolva, annak a kifejezésére, hogy az állítás bizonytalan v. csak részben igaz.> Hiszem is, nem is. Akarja is, nem is. □ Volt is nem is a mienk az ország. (Petőfi Sándor) [Az előterjesztést] hallgatták is, nem is. (Mikszáth Kálmán)
• 10. Nem mintha …: <a mondatszó-i érték háttérbeszorulásával:> nem éppen azt akarom mondani, hogy…, nem azért mondom, hogy … nem mintha rosszul csinálta volna, de … nem mintha ostoba volna, de … nem mintha szemedre akarnám vetni, de … □ Nem mintha az apró anyagi örömökre vetette volna magát, de a szeméből… ki lehetett olvasni, hogy neki is megvannak a maga gyönyörűségei. (Ambrus Zoltán)
• 11. (kissé ritka) <Felszólításra adott feleletként, ellenvetés kifejezésére, ill. ellenvetés bevezetésére.> [Menjünk már!] – Nem, ne menjünk még! □ Jól van …, de talán áttérhetnénk az én dolgomra. Oh nem, nem, még egy produkciót akarok. (Mikszáth Kálmán) III. főnév -et, -e [ë e] Ez a szó mint a tagadás kifejezője; tagadás. Nemet → mond vmire; nemet int: fejét rázva tagadást, ellenvetést fejez ki; nemmel felel. □ Lásd, ha nemmel válaszolsz szavamra, Az a szikla vigaszt ad nekem. (Madách Imre) Arra kérte, hogy … a hozzá intézett kérdésekre válaszoljon egyszerűen igennel és nemmel. (Kosztolányi Dezső) Megszakitott | csókként röpködtek a szavaitok sóváran már … Tudtátok, mi lesz, | de a’ Nem! még erős volt. (Szabó Lőrinc)
• Szóösszetétel(ek): alighanem; csaknem; dehogynem; hanem; hacsaknem; majdnem; majdhogynem; mígnem.