MINDAZON [d-a] névmás, mutató (melléknévi) (ragozhatatlan) (hivatalos, irodalmi nyelvben)
Azok a(z)
mind; mindazok a(z)
Mindazon tények, amelyeket felsoroltam, arra mutatnak, hogy
Mindazon körülmények miatt, amelyekről szóltunk. □ Szedd rendbe, lélek, magadat, és szakaszd | szét mind azon tündéri láncokat, | melyekkel a királyi székhez és | a hitvesedhez, gyermekidhez oly | igen keményen meg valál kötözve! (Katona József) A
fürdővendégeknek ezen a nyáron is megvoltak mindazon mulatságai, melyek más években. (Mikszáth Kálmán)