OKOSKODIK tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon)
- 1. (régies) Gondolkozva, a lehetőségeket, a körülményeket latolgatva, mérlegelve vmely megállapításra, következtetésre, megoldásra, döntésre igyekszik jutni. □ Bosszantó, ha az író, történetének fonalát elhagyván, minden percben okoskodni kezd. (Eötvös József) Ha
kunyoráló küldöttség jelent meg nála, akképpen okoskodott: Ezek most száz forint adományra számítanak tőlem
, pedig voltaképpen háromszáz forintot kellene adnom
(Mikszáth Kálmán) || a. (ritka) Gondolkodva, a logikai törvényszerűségekre építve azon fáradozik, hogy vmely előzmény következményeit megállapítsa; következtet.
- 2. (rosszalló) Akadékoskodva, rendsz. kicsinyes kifogásokkal halogatja vminek a megtevését; vitatkozva ellenkezik. Ugyan ne okoskodj, gyere! □ Szabódtak, okoskodtak őkelmeik, hogy így, úgy, nagy kitérő. (Mikszáth Kálmán) Érezte, hogy ez az, akit évekig keresett mindhiába. Belső sugallatot hallott
, hogy ne sokat okoskodjék, hanem fogadja föl, tartsa meg. (Kosztolányi Dezső)
- Igekötős igék: kiokoskodik.
- okoskodó.