NYAFOG ige -tam, -ott, -jon
- 1. tárgyatlan <Gyermek> nyűgösködve, kényeskedve, vontatottan, elnyújtottan panaszkodó v. siránkozó hangokat hallat. Ez a gyerek mindig nyafog. A szülei nyakán nyafog. Ne nyafogjatok már, gyerekek! □ Nem nyafognék, de most már késő. (József Attila) || a. tárgyatlan (vadászat) <Kutya> hasonló hangot hallat. || b. tárgyatlan Nyafog vmiért: kunyorál vmit.
- 2. tárgyatlan (ritka) Felnőtt, kül. nő v. öreg, rendsz. jelentéktelen, mellékes dolgokról így beszél.
- 3. tárgyas Nyafogva mond vmit. Nyafogott valamit, de nem értettem. Olyan fáradt vagyok nyafogta. □ Most megint egy lapomat elrontottam! nyafogta. (Justh Zsigmond)
- Igekötős igék: átnyafog; elnyafog; végignyafog.
- nyafogó; nyafogtat.