Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

NAIV [i v. í] melléknév -ul v. -an, -abb
  • 1. Olyan <személy>, aki természeténél v. tapasztalatlanságánál fogva kritikátlanul mindent hamar elhisz, ezért könnyen félrevezethető; gyermeteg, hiszékeny. Te ezt elhiszed? Naiv ember vagy! Egynémely naiv ember hitelt adott a rémhírnek. □ A bírák egymásra néznek mosolyogva: "Milyen naiv, milyen együgyű lány!" (Mikszáth Kálmán) Minden keménysége mellett naiv és jószívű asszonyság volt. (Krúdy Gyula) || a. (szépítő, eufemisztikus kifejezésként) Ostoba (I. 1).
  • 2. Az ilyen emberre jellemző. Naiv hit, kérdés. Naiv jóhiszeműségében elhitte … □ A mi közönségünk éppenséggel nem naiv kedélyű; ellenkezőleg, a legszkeptikusabb közönség a világon. (Ambrus Zoltán) Cigarettára gyújtott … Abban a naiv érzésben ringatózott, hogy a szerencse mellé szegődött. (Móricz Zsigmond)
  • 3. (irodalomtudomány) Naiv eposz: olyan e., amoly a nép ajkán élő verses elbeszélésekből alakult, s magában foglalja a nép mondavilágát, mitológiáját. A finnek nagy nemzeti naiv eposza a Kalevala. A magyar irodalomnak nincs naiv eposza.