MIKOR határozószó, kérdő, vonatkozó és határozatlan, (
elavult) mikoron
- I. kérdő Mely időben, időponban, időszakaszban? Mikor történt ez? Mikor érkezik a vonat? Mikor szoktál a házban dolgozni? □ Mikor rontjátok le a fészket, Mit várromokban raktatok
? (Petőfi Sándor) Mikor fogunk már összefogni? | Mikor mondunk már egy nagyot? (Ady Endre)
- II. vonatkozó (kötőszóként)
- 1. (a főmondatbeli és a mellékmondatbeli folyamat egyidejű) Abban az időpontban, időszakaszban, melyet a vele kapcsolt mondat megjelöl; amikor. Mikor utoljára láttam, még gyerek volt. □ Kicsi vagyok, nagy az eszem, Mikor adnak, akkor eszem. (népköltés) Zengtek a tárogatók, Mikor a véres harc után Megtértek a hódítók. (Berzsenyi Dániel) Mikor Kemény képzeletét elemzi
, mikor Danteról fest felejthetetlen képet,
Péterfy olyan magaslatokra lépett, ahová a kritika legjobbjai is csak ritkán juthatnak el. (Ambrus Zoltán) Mikor farsangi éjszaka után | még gyorscsárdásra zendít a cigány |
egyszerre, tyuhaj, megvadul a tánc. (Szabó Lőrinc) || a. Rögtön annak a cselekvésnek, folyamatnak befejezése után, melyet a főmondat megjelöl. Alig értünk haza, mikor vendég jött. || b. Miután (1). Mikor az egyik elhallgatott, a másik folytatta. □ Mikor a szolgának Telik esztendeje, Veszi a gúnyáját, Viszi a csapszékbe. (népköltés) Torkáig dobbant a szíve, mikor benyitott az ajtón. (Babits Mihály)
- 2. <A főmondatbeli utaló szóval kifejezett v. csak hozzáértett összességre utalva, gyak. csak szóval nyomósítva:> valahányszor, ahányszor csak; akárhányszor, ha (II. B. 2). Olyankor
, mikor
Mikor színházba megy, szépen felöltözködik.
- 3. <Kérdésre adott feleletben:> mikor hogy: egyszer így, máskor úgy. [Mikor szoktál ebédelni?] Mikor hogy, egykor vagy kettőkor, ahogy az időmet beosztom. [Hogyan csinálod ezt?] Mikor hogy, aszerint, ahogy a körülmények engedik. [Merre szoktál hazamenni?] Mikor hogy, egyszer a főutcán kerülővel, máskor egyenesen átvágok.
- III. határozatlan
- 1. (régies) Ha mikor: ha valamikor. □ És ha mikor kedves vala néked az illyen ajándék, Vedd kegyesen most ezt: adj honnt idegenbe futóknak. (Vörösmarty Mihály) Ha mikor én álomba botlok
, | Mindig aféléket képzelek, | Hogy az Élet izlik a számban. (Ady Endre)
- 2. (népies) <Páros használatban:> Mikor
, mikor
: egyszer
, máskor; majd
, majd
; hol
, hol
; néha
, néha
A földje szikes, mikor terem, mikor nem. □ Ott pihengetett, mikor pipált, mikor alutt
(népköltés)
- IV. (kötőszóként) <mellékmondat bevezető szava az időbeli vonatkozásnak többé-kevésbé háttérbe szorulásával és egyéb kötőszói érték előtérbe nyomulásával.>
- 1. Hogy vmely időben, hogy valamikor (egyszer). Hallottam, mikor a kocsi elindult. Észre se vettem, mikor bejött. Emlékszel, mikor együtt utaztunk Debrecenbe? □ Hát azt tudod-e még, mikor a pezsgőt ittuk valahol a Zugligetben
? (Mikszáth Kálmán)
- 2. (kissé népies, bizalmas) <Okhatározó v. magyarázó mondat bevezető szava:> természetes, mert; mivel, ugyanis, hiszen. Könnyű neked, mikor senkivel sem kell törődnöd! □ Hejh Iluskám! hogy ne volnék én halovány | Mikor szép orcádat utószor látom tán. (Petőfi Sándor)
- 3. (kissé népies, bizalmas) <Megengedő értelmű mondat bevezető szava:> bár, noha, holott, pedig, hiszen. Miért engem szidsz, mikor tudod, hogy nem én vagyok a hibás? □ Még össze találnátok zördülni
, mikor pedig hiábavaló feleselés az egész. (Mikszáth Kálmán) Harmincöt krajcárt adni egy üres könyvért, amiben csak tiszta papír van, mikor öt krajcár ára papírra ugyanannyit lehetett volna írni
(Móricz Zsigmond)
- 4. (kissé népies) <Magyarázó értelmű mondat bevezető szavaként:> hiszen. □ Ha abrakot hozott volna a lónak, mindjárt más volna a dolog, de mikor nem hozott abrakot
(Tömörkény István)
- 5. <Az egyidejűség kifejezésére, alanyi v. jelzői mellékmondattal egyértékű mellékmondat bevezető szavaként:> amikor. a) <Alanyi értékű mellékmondatban:> ha. Szép látvány, mikor a nap a hegyek mögött lenyugszik. b) <jelzői értékű mellékmondatban.> □ Csikorgó hideg, tiszta idő volt, azokból a szép fehér éjszakákból való, mikor a végtelen fehér szemfedőn, mely a földet takarja, meglátszik, ahol a nyúl lábnyoma kicsipkézte. (Mikszáth Kálmán) Nem az az idő ez, mikor a víz egyszerre apadni kezdjen csak úgy magamagától
(Tömörkény István)
- 6. (bizalmas) Ha (megvan a lehetőség arra, hogy
). Csak nem fogok állni, mikor ülhetek! □ Bolond volna bort inni, mikor nektárt szürcsölhet a pénzéért
(Mikszáth Kálmán)
- V. (ragos alakok)
(ritka) Mikorig: a) mely ideig?; b) amely ideig. Mikorig csinálod meg a cipőt? Mikorra v. mikorára: a) mely időre?; b) amely időre. Mikorra várod a választ? Este lett, mikorra készen lettek. □ Mikorára beértünk a faluba, már úgy ültem a szekéren, mint egy ostoros gyerek. (Móricz Zsigmond) Mikorról?: mely időből? Mikorról maradt ez a hús?; mikortól (fogva)?: mely időtől kezdve? Mikortól jár a gyerek iskolába?
- Szóösszetétel(ek): amikor; akármikor; bármikor; semmikor; valamikor.
- mikori.