Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

MŰVES [e] főnév és melléknév, (népies, régies) míves
  • I. főnév -t, -ek, -e [ë, e] (régies, irodalmi nyelvben) Mesterember, kisiparos. □ Vág vize mentében nagy csapat emberre Talált … Délrül ez a népség indult valahonnan, … Ki paraszt, ki műves, kinek odva szerzet, Mindenféle kor, nem, állapot és nemzet. (Arany János) És Jónás akkor egy iszonyu átkot | kiáltva a királyra s udvarára … s az árusokra és a mívesekre | … az őrökön keresztül | kitört. (Babits Mihály) És visszatérnek mind a mívesek, | aki takács volt, újra szőni fog. (Radnóti Miklós)
  • II. melléknév (tájszó) Műves nap: hétköznap. (1).
  • Szóösszetétel(ek): aranyműves; ezüstműves; fegyverműves; földműves; késműves; kézműves; kőműves; közműves, ónműves, puskaműves; rézműves; vasműves.