KÜLÖNÖSSÉG főnév -et, -e [ë, e] (
ritka)
- 1. A különös (I. 1) melléknévvel kifejezett tulajdonság, sajátság, jelleg; furcsaság. Jellembeli, művészeti, természeti különösség. || a. Vkinek, vminek különös volta, természete. A dolog különössége az, hogy
- 2. Különös eljárás, beszéd, tett, szokás, magatartás. Mindenben kerülte a különösséget. □ Az valami különösség fog lenni, hogy magyar földesúr mesterségre adja drága csemetéjét. (Tolnai Lajos) || a. (ritka) Különcködés, különcség. □ Egész modorában
szerette Petőfi a geniális különösséget. (Jókai Mór)
- 3. Különös, feltűnő, furcsa jelenség. □ Semmi sem ártott a magyar tudományos szellemeknek inkább, mint az ilyszerű különösségeken kapás; egyik a bölcsek kövét keresi
, másik örök mozgonyt [örökmozgót] szerkeszt, a harmadik a kör négyszögesítésén töri a fejét
(Jókai Mór)