Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
I. melléknév (-bb) Általában olyan, aki, ami nevel.
1. Olyan <személy>, aki saját v. más gyermekét neveli. Gyermekeit szigorúan nevelőapa; az árvákat nevelő nagymama; a munka szeretetére nevelő tanár.
2. A neveléssel kapcsolatos. Nevelő hatás, környezet, módszer.
3. (népies, régies) Általában vmit növelő <dolog, hatás>, kül. a növények fejlődésének, növekedésének igen kedvező <idő>.
II. főnév -t, -je [e]
1. Gyermekek, serdülőkorúak házi v. intézeti nevelésével foglalkozó személy. Intézeti, kollégiumi, nevelő. Vörösmarty Mihály nevelő volt a Perczel családnál. □ A város végén utolérte őt Az úrfi nevelője. (Petőfi Sándor) A nevelő kétségbeesetten akarja megóni tekintélyét egy rossz gyermek előtt. (Babits Mihály) || a. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Az, aminek hatása alatt vki, vmi fejlődik; az, ami nevel. □ Korunk talán nevelője lesz egy boldogabbnak. (Vörösmarty Mihály)
2. (1945 után) Neveléssel intézményes keretek között, képesítés alapján, hivatásserűen foglalkozó személy: tanár v. tanító; pedagógus. Két új nevelő került a tantestületbe.
3. (elavult) Nevelőintézet. □ Egyszerre levált róla minden máz, amit a nevelőben ráaggattak. (Mikszáth Kálmán) A lánya akkor jött haza a nevelőből. (Móricz Zsigmond)
4. (ritka, régies) <Csak néhány szókapcsolatban:> nevelés (1), tanulás, tapasztalatszerzés. Nevelőbe ad, küld: nevelés végett küld vhova, vkihez. □ Atyád görög földre küldött nevelőbe. (Szigligeti Ede) Nevelőbe nagyanyómhoz adtak, az udvari házba. (Krúdy Gyula)