Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (történettudomány) <Az ősközösségi társadalmi-gazdasági alakulatban> egymással rokonságban levő családok közössége, az ősközösségi társadalom alapegysége.
2. (történettudomány, régies) Egy őstől származott, ennek nevét viselő ivadékok sora; tágabb értelemben vett család. A Rákóczi nemzetség; régi nemzetség sarja v. tagja; nemzetsége kihal vele; híres nemzetségből való, származó. □ Édes apámnak is hallám vitézségét: Hát csak én gyaláznám meg a nemzetségét? | Felmegyek Budára bajnok katonának. (Arany János)
3. (népies) Rokon (1a), rokonság. Minden nemzetsége becsületes ember. Egész nemzetségem itt élt. □ Semmiféle nemzetségem sem szolgált felelte Piroska dacosan. (Mikszáth Kálmán)
4. (elavult) Nép, nemzetiség. □ Kegyetlen legények kerekedtek akkor, Félt is tőlök minden halandó nemzetség, Az adót nekik, mint a köles, fizették. (Petőfi Sándor)
5. (növénytan) Nem (5); genus. □ A messze rónaság tele van hintve apróbb-nagyobb tömpölyökkel [= vadvizekkel], s azoknak a partjain díszlik a zsurlók és páfrányok mindenféle nemzetsége. (Jókai Mór)
6. (jelzős kapcsolatban) (elavult) Vmilyen származású ember; leszármazott, ivadék. □ Szép ember lehetett valamikor és úri nemzetség. (Tolnai Lajos)