MORGÁS főnév -t, -ok, -a (hangutánzó)
A morog igével kifejezett cselekvés, hangjelenség, megnyilvánulás; az a tény, hogy vki, vmi morog. A kutya, a medve morgása. □ Könnyelmün a patak A sziklához rohan, Morgása hirdeti, Hogy tiltott őre van. (Vörösmarty Mihály) Széles országúton, mint az ég morgása Hallik a távolban hintó robogása. (Arany János) || a. Vmely indulatnak, elégedetlenségnek halk, morgó beszéddel való kifejezése. Bosszús morgás; az ingerült közönség tiltakozó morgása. □ Az én morgásom, zörgésem a legnagyobb önszeretet volt: bennük magamat szidtam, hogy ne dicsérjem magam. (Móricz Zsigmond)
morgási; morgásos; morgású.